Mai bejegyzésemben egy olyan emberről fogok írni, aki meggyőződésem szerint Magyarország történelmének egyik legnegatívabb, legkártékonyabb szereplője. Akármennyire is próbálok posztjaimban független és elfogulatlan maradni, ez esetben képtelen vagyok leplezni az illető iránt érzett ellenszenvemet, megvetésemet. Mostani cikkem Rákosi Mátyásról, az országot a második világháború után egy évtizedig vaskézzel irányító kommunista diktátorról szól.

Rákosi az akkor még Magyarországhoz tartozó, a mai Szerbia területén található Ada nevű településen született 1892. március 9-én, azaz I. Ferenc József alattvalójaként látta meg a napvilágot. Édesapja zsidó származású kereskedő volt, akit Rosenfeld Józsefnek hívtak. Rákosit tehát 11 éves koráig Rosenfeld Mátyásnak hívták, a család csak 1903-ban magyarosította a nevét Rákosira. Szüleinek összesen 13 gyermeke született, ő volt a negyedik gyermek a családban.

Gyerekkorában Mátyás két szempontból is kitűnt társai közül. Egyrészt előnytelen külsejével: nagyon alacsony és erősen elálló fülű gyerek volt, másrészt értelmi képességeivel. Rákosi ugyanis hihetetlenül okos ember volt! Elképesztő memóriával rendelkezett, évtizedekre visszamenőleg emlékezett minden névre, minden egyes beszélgetésre.

Szülei gyermekeik közül egyedül őt taníttatták: Sopronban, Szegeden és Budapesten is tanult. Szegeden Babits Mihály volt a magyartanára, de diákévei alatt személyesen megismerte Tömörkény Istvánt vagy Móra Ferencet is. Tanulmányai során eljutott Londonba, Hamburgba és Bécsbe is, és már egészen fiatal korában megmutatkozott a politika iránti lelkesedése, érdeklődése.

Az első világháborúban az olasz fronton harcolt, ahol 1915-ben hadifogságba esett és három éven át Szibériában volt hadifogoly. Hazatérve a tanácsköztársaságban töltötte be első politikai pozícióit: helyettes kereskedelmi népbiztos, majd a szociális termelés népbiztosa lett - ezek a posztok ma államtitkári illetve miniszteri posztnak felelnek meg. A tanácshatalom végén a véres és kegyetlen hírű Vörös Őrség parancsnokaként is szolgált.

A Horthy-korszakban a tanácsköztársaságban betöltött szerepe, illetve az illegális szociáldemokrata párt szervezése miatt többször állt bíróság előtt, összesen 15 évet töltött börtönben! 1940-ben engedték szabadon, hihetetlen körülmények közepette: A Szovjetunió felajánlotta, hogy visszaadja Magyarországnak az 1848-49-es szabadságharc során a cári orosz hadsereg által zsákmányolt honvédzászlókat - cserébe Rákosit és egy másik kommunista rabot, Vas Zoltánt kérték. A szovjetek tehát Rákosira cserélték ki történelmi ereklyéinket!

Rákosi édesanyja fiatalon halt meg, míg édesapját és két testvérét a nácik Auschwitzban, egyik húgát pedig Bergen-Belsenben gyilkolták meg.

Rákosi 1945-ben, immár Sztálin utasítására tért haza a Szovjetunióból és három év leforgása alatt csalással, törvénytelenségekkel megszerezte a hatalmat, majd az országot a saját képére formálta. Mindenben követte a szovjet utasításokat, a magyar érdekek helyett mindenben a szovjet érdekeket képviselte, villájában közvetlen telefonvonal volt kiépítve Moszkvával.

Kaukázusi külsejű, jakut származású feleségét, Feodora Fjodorovna Kornyilovát Sztálin utasítására vette el. A nőt idehaza mindenki Fenyának hívta, és bár mindvégig külön hálószobában aludtak, gyermeket is szerettek volna vállalni. Mivel azonban Rákosi ekkor már közel 60, Fenya pedig már közel 40 éves volt, nem születhetett gyermekük. A Rákosi-villa személyzetének visszaemlékezése szerint egyébként Rákosi teljesen aszexuális volt, a börtönben töltött évek alatt valószínűleg impotenssé is vált. Fenya ezzel szemben meg volt győződve arról, hogy az ellenséges nyugati országok által felbérelt magyar nőgyógyászok aknamunkája miatt nem esett teherbe.

Rákosi a hatalom csúcsára érve Magyarországon addig sosem látott egyszemélyi diktatúrát és személyi kultuszt vezetett be. Az alacsony, csupán 155 centis, elálló fülű, kopasz és kövér diktátor valami egészen elképesztő rendszert honosított meg Magyarországon. Egy korábbi posztomban írtam Sztálinról – ebben is mindenben őt utánozta. Néhány jellemző példával szeretném érzékeltetni ennek a történelmi korszaknak a jellegzetességeit:

A gazdaság minden pillérét államosította. A mezőgazdaságban erőszakos módszerekkel termelőszövetkezetekbe kényszerítette a parasztságot, a magántulajdont szinte teljesen megszüntette. Magyarországon, ami hagyományosan mezőgazdasági ország volt akkor is, ész nélküli iparfejlesztésbe kezdett: az országot a vas és acél országává kívánta tenni. Ezzel egyetlen probléma volt: Magyarországon sem a vasérc, sem a kohókhoz szükséges kőszén nem állt a kellő mennyiségben rendelkezésre, illetve ha mégis, akkor a gyárat politikai okokból nem a bányák közelébe építették. Gazdaságtalan, hibás döntések következtében szegényedett tovább a II. világháborúban már szinte teljesen tönkretett ország.

Rákosi szovjet modell alapján létrehozta a rettegett ÁVO-t (Államvédelmi Osztály), mely később ÁVH (Államvédelmi Hatóság) néven terrorizálta az embereket. Senki sem volt biztonságban: bárkit, bármikor letartóztathattak, ártatlan embereket börtönöztek be, kínoztak meg, végeztek ki. Megesett többször, hogy Rákosi a pártbéli ellenségeit meghívta saját villájába, majd egy finom vacsora és kellemes társalgás után egyszer csak felcsapódott az egyik ajtó, ahonnan ÁVO-sok léptek elő és letartóztatták a vendéget – természetesen a vendéglátó utasítására.

Az is előfordult, hogy az ÁVO azért tartóztatott le valakit, mert az nem tapsolt elég lelkesen egy Rákosit dicsőítő gyűlésen.

A falusi birtokok szakmához értő gazdáit, akiket ő kulákoknak nevezett, elüldözte, kisemmizte, bebörtönözte, kitelepítette, megsemmisítette, azaz teljesen szétverte az élelmiszer-termelő mezőgazdaságot. A falusi embereknek tilos volt saját sertésük levágása, börtönbüntetés járt ezért. Csak engedéllyel lehetett a falusiaknak a saját maguk által nevelt sertést leölni, a hús jó részét pedig be kellett szolgáltatni. Ez az időszak volt az úgynevezett padlássöprés korszaka is, amikor a falvakban lakóktól igen gyakran az adott évi teljes betakarított terményt nemes egyszerűséggel elkobozták, hiszen a gabona kellett a városban lakók élelmezésére.

Mivel Rákosi Sztálin feltétlen bizalmát élvezte, azt akarta, hogy idehaza mindenki rettegjen tőle, senki ne veszélyeztesse korlátlan hatalmát. Saját párttársát, a belügyminiszter Rajk Lászlót egy egészen elképesztő bírósági színjáték után végeztette ki, de többek között Kádár Jánost is bebörtönözte. Nagyon sokszor az ÁVO-sok Rákosi személyes utasítására vertek éjjel-nappal ártatlan embereket, akik gyakran bele is haltak a kínzásokba.

Az Egerhez közeli Recsk területén 1950 és 1953 között munkatábort létesített, ahol három év alatt 1580, teljesen ártatlan embert tartottak fogva, a náci koncentrációs táborokhoz hasonló körülmények között. A fogvatartottak közül minden tizedik ember meghalt.

A személyi kultusz jegyében Rákosit már-már istenségnek megfelelően kellett kezelni, dicsőíteni. Minden irodában, orvosi rendelőben, gyárépületen, sportpályán, munkahelyen ki kellett helyezni a portréját. Hatvanadik születésnapján, 1952 márciusában Magyarországon minden, de tényleg minden róla szólt. Az abban az évben alapított Fejér megyei Mátyásdomb települést róla nevezték el (a községet azóta is így hívják!), ahogy Várpalota ma Rákóczi-telepnek nevezett része is eredetileg Rákosi-telep volt. A magyar írókat kötelezték, hogy Rákosit dicsőítő műveket alkossanak. Festők, szobrászok készítettek őt ábrázoló műalkotásokat. A Miskolci Egyetemet ezekben az években Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemnek hívták. Az általános iskolás gyerekek az ő életéről tanultak, matematika órán a róla szóló számtanpéldákkal tanultak meg számolni. Minden nyilvános beszéde végén az őt felállva ünneplő közönség ütemes, percekig zúgó vastapssal és szűnni nem akaró Sztá-lin, Rá-ko-si!, illetve Él-jen Rá-ko-si! rigmussal ünnepelte a vezért. A mai OKTV versenyt 1952-ben Rákosi Mátyás Középiskolai Tanulóverseny néven indították el, ahogy létezett Rákosi Mátyás Ösztöndíj, Rákosi Érem, Rákosi Kupa is.

Íme néhány példa a Rákosiról szóló művekből, gyerekdalokból, irodalmi és képzőművészeti alkotásokból, neki és róla szóló megemlékezésekből:

„Gyertek, lányok, öltözzetek fehérbe,

Szórjunk rózsát Rákosi elvtárs elébe!

Hadd járjon ő a rózsában bokáig,

Éljen, éljen a Rákosi elvtárs sokáig!”

„Az első szó róla beszéljen,
csak őt dicsérje, a zömök férfit,

akit tizenhat évig titkoltak tőlünk börtönök,
s kilépve onnan ránk emelte két okos, mosolygó szemét
és kezét nyújtva, kivezette a fényre nemzetét.”

„Hűségünk és forró szeretetünk jeléül a legszebb ajándékként terven felül 8000 tonna szenet termelünk az első negyedévben Rákosi elvtárs 60. születésnapjára. Kívánunk a bányászok élén jó egészségben még számtalan születésnapot. Az Anna-völgyi Szénbányák Vállalat dolgozói”

„Van-e, létezik-e nagyobb szeretet, mint amellyel dolgozó népünk fordul Rákosi elvtárs felé? Ha létezik, úgy ez a szeretet, amely Rákosi elvtársat fűti népével szemben. Éljen, sokáig éljen szeretett Apánk, bölcs tanítómesterünk, Rákosi elvtárs!"

Mai ésszel felfoghatatlan, érthetetlen, egészen elképesztő dolgok történtek azokban az években. Rákosi egyik testvérét, Ferencet például miniszterhelyettessé, majd különböző gyárak vezérigazgatójává nevezte ki. Saját testérét (aki egyébként 2006-ban, 102 évesen halt meg!) még Kossuth-díjjal is kitüntette!

Kilenc, életben maradt testvére közül senkit sem Rákosinak hívtak, hiszen Rákosi elvtársból csak egy lehetett. Emiatt két testvére is Bíró családnéven élt.

A korabeli hozzáállást mutatja az a hivatalos álláspont, mely szerint Rákosi elvtárs haja azért hullott ki, mert mindig a magyar nép gondjaival foglalkozott!

A Balaton-felvidéken narancsültetvényt telepíttetett, emellett 50.000 holdon termeltek gyapotot, ahogy gumipitypangot, de rizst és földimogyorót is - nyilvánvaló módon totális kudarc volt mindegyik őrült mezőgazdasági próbálkozás.

Rákosi az élet minden területét szabályozni akarta, még a divatot is. A nőknek nem volt szabad nadrágot és zoknit hordaniuk, mert ezek szerinte férfias ruhadarabok!

Budapest belvárosában 50 méter mélyen saját magának atombiztos bunkert, a déli országhatárra pedig betonból készült védelmi vonalat építtetett. Ezt a védelmi vonalat több, mint 600 km hosszúságúra tervezték, ám végül sosem készült el teljesen - bár egyes omladozó szakaszai ma is megvannak.

A bölcs vezér eltörölte a hagyományos magyar címert és egy rettenetes, a heraldikai szabályoknak és történelmi hagyományoknak semmiben nem megfelelő címert erőltetett az országra, nyilvánvaló szovjet mintára. Ez volt az a címer, amit aztán 1956-ban a forradalmárok kitéptek a zászló közepéből.

Minden erejével harcolt a nemesek, valamint az egyházak, a vallás ellen. Papokat börtönöztek be és végeztek ki, augusztus 20-át Szent István ünnepe helyett elnevezte az Alkotmány ünnepének. Március 15-én többé nem beszéltek pl. a nemesi származású Széchenyiről, ekkor került be erősebben a köztudatba Táncsics és Petőfi neve.

Szeretett a Balatonnál, a balatonaligai pártüdülőben pihenni. Azonban, mivel borzasztóan féltette az életét, ide mindig más-más útvonalon és mindig más rendszámú autóval utazott, és amikor ő itt nyaralt, senki más nem tartózkodhatott a területen. Mivel rettegett az őt meggyilkolni szándékozó mesterlövészektől, napközben ki sem jött a nyaralóépületből. Irodáján, autóján, nyaralóján mindenütt golyóálló üveg volt. Paranoiája nem ismert határokat: csakis a saját szakácsa által készített ételt merte elfogyasztani, és ha vidékre ment, mindig vitték utána az ételt a saját evőeszközeivel együtt, hiszen a kanalat is meg lehet mérgezni!

Rákosi személye és stílusa személyes beszélgetések során egyébként megnyerő volt. Amellett, hogy oroszos kiejtéssel, gyakran nyelvtani hibákkal beszélte a magyar nyelvet és nyilvános beszédei kántálóak, izzadság-szagúak voltak, ő maga mindig nyájas volt, megnyerő, mosolygós és jóságos. Ez persze mind része volt a tudatosan kialakított imázsnak, mely őt „Népünk nagy vezérévé” és „Sztálin legjobb magyar tanítványává” tette.

Leghíresebb képe talán az, amin egy gabonatáblában áll, és jóságos tekintettel morzsolgat egy búzakalászt. A kép propaganda-értéke abban állt, hogy a fotós egy meghitt pillanatban fotózta le a diktátort, miközben ő boldogan, a bő termés miatti örömében csak a népre gondolva tekinti meg a termést. A kép története állítólag sokkal prózaibb ennél: a diktátorra egy vidéki útján rájött a szükség, a sofőrt utasította, hogy álljon meg egy gabonatáblánál - a híres kép pedig ezután készült el.

1953-ban meghalt Sztálin, ezzel Rákosi elveszítette legfőbb támogatóját. Mégis, további három évig  még hatalmon tudott maradni, csak 1956. júliusában váltották le minden tisztségéből. Ekkor a Szovjetunióba utazott, és ott érte az ’56-os forradalom híre is. A forradalom után a szovjetek Kádár Jánost tették meg Magyarország urának, ezzel Rákosi hatalma végérvényesen véget ért.

Az egykori rettegett diktátor még 15 évig élt, a szovjet vezetés egyik távoli helyről költöztette a másikra. Bár az idősödő és egyre több betegségtől szenvedő Rákosi állandóan hazatérést kérelmező levelekkel bombázta a szovjet és a magyar pártvezetést, Kádár ragaszkodott hozzá, hogy Rákosi örökre távol maradjon Magyarországtól. Utolsó kijelölt lakhelye Gorkijban, a ma Nyizsnyij Novgorod-ban volt, ami Budapesttől 2.550 kilométerre van! 1971. februárjában, 15 évnyi száműzetés után, 78 évesen szív- és vesebetegség következtében halt meg. 1956 júliusa után tehát soha többé nem tehette lábát magyar földre.

Halála után fél órával már értesítették Kádárt, aki úgy rendelkezett, hogy még a Szovjetunióban hamvasszák el, itthon csak egy eldugott, néhány soros újsághírben tájékoztassák a lakosságot az egykori diktátor haláláról, valamint arról is, hogy a temetés nem lehet nyilvános, azon csak a családtagok vehetnek részt.

Még abban a hónapban, 1971 februárjában hazahozták a Rákosi hamvait tartalmazó urnát egy menetrendszerű repülőgéppel, de mivel az urnát rejtő doboz túl nagy volt, az csak a repülőgép WC-je mellett fért el. Így tért hát haza a diktátor.

A temetésen nagyjából nyolcvanan voltak, akiknek a fele titkosrendőr volt. Az urnát a Farkasréti temető egy eldugott urna-falába helyezték el, azonban a szovjet szabvány szerint készült urna nem fért el a magyar urnáknak készített rekeszben, így ott, a temetés közben vésővel szakítottak egybe két, egymás feletti rekeszt. Rákosi Mátyás tehát a 60/1 urnafal 191 és 192. számú fülkéjében van eltemetve. A temetés után a rekesz fedőlapját rendszeresen megrongálták és meggyalázták, ezért kicserélték a fedlapot, hogy azon csak a monogram (R. M. 1892-1971) legyen látható. Néhány éve azonban ezt is eltüntették. A véres kezű, rettegett, nagy hatalmú diktátor tehát ma egy név nélküli, jelöletlen sírban nyugszik, és bár ő még utolsó éveiben is meg volt győződve, hogy őt Magyarországon szeretik és visszavárják, valójában nagyon-nagyon kevesen vannak, akik egy kicsit is jó szívvel emlékeznek rá és rémuralmára.

Felesége, Fenya részt vett a temetésen. Végig ezt kérdezgette a jelenlévőktől: Mondják, hát ezt érdemelte az én uram? A temetés végén hazautazott a Szovjetunióba és soha többé nem tért vissza Magyarországra. 1980-ban halt meg.

A képek forrása: Saját kép, illetve az Internetről szabadon letölthető állományok