Hadd meséljek most kicsit Radnóti Miklósról, de máshogy, mint ahogyan azt az érettségi tételben tanultuk. Hadd meséljek Radnótiról, akinek könyveit nemrég Magyarországon nyilvánosan elégették, merthogy Radnóti zsidó származású volt, még akkor is, ha 1943-ban a Szent István bazilikában megkeresztelték, azaz keresztény hitre tért.
Radnóti születésekor édesanyja és ikertestvére is meghalt, édesapja pedig 13 éves korában hagyta árván. Édesapja második feleségét, aki Radnótit saját gyermekeként szerette, Auschwitzban gyilkolták meg, ahogy féltestvérét, Ágnest is.
„Iker gyerek vagyok, öcsém és édesanyám meghaltak születésemkor. Anyámat az ikerszülés ölte meg, nem bírta a szíve, öcsém gyönge volt, elszívtam tán tőle az életerőt. Tizenkét éves voltam, meghalt apám is. Az anyámat nem ismertem, az apámra valójában alig emlékszem, néhány éles, de összefüggéstelen képet, emléket becézek róla magamban…”
Születésekor Glatter Miklósnak hívták, ő maga választotta általunk is ismert nevét, nagyapja szülőfaluja, Nemesrandót után. A Radnóti nevet azonban a hatóságok nem engedélyezték, helyette a Radnóczi Miklós nevet kellett használnia - természetesen minden művén Radnótiként szerepel. Felesége ígéretet kapott, hogy a háború után hivatalosan is Radnótinak lehet írni a nevét, ezt azonban ő már nem érhette meg.
Szegeden diplomázott és doktorált, summa cum laude értékeléssel, ami azt jelenti, hogy szakdolgozata és államvizsgája, doktori értekezése jeles lett, illetve az egyetemi évek alatt az összes teljesített tantárgy szigorlata 4,51 fölötti átlagú volt. 1935-ben feleségül vette Gyarmati Fannit, akit tizenéves kora óta szeretett, és beköltöztek egyszobás bérelt lakásukba. Szerelmük legendás volt! Bár volt néhány félrelépés, de ezt felnőtt módon kezelték, megbocsátották egymásnak. Fanni asszony Radnóti halála után is hűséges maradt, és egészen néhány nappal ezelőtt bekövetkezett haláláig közös lakásukban élt. 102 éves volt. Képzeljétek: Úgy a kapucsengőn, mint az ajtó névtábláján ez a név áll még ma, 2014-ben is: Dr. Radnóti Miklós. A lakás pontosan úgy néz ki, ahogy 1944-ben, férje halálakor nézett ki. Az idős özvegy a legutóbbi időkig ugyanazon az írógépen írta leveleit, amin Radnóti a verseit gépelte.
Radnóti még harminc éves sem volt, de olyan géniuszok barátságát élvezte, mint Babits Mihály, József Attila vagy Illyés Gyula. Írt, fordított Shakespeare-t és Apollinaire-t, sajtó alá rendezett műveket, felkarolt fiatal tehetségeket. 1941-től zsidó származásúként többször is munkaszolgálatra hívták be, ami gyakorlatilag fizikai kényszermunka volt: telefonoszlopok földbe ásása, cukorgyár, ládagyár, gépgyár. 1943-ban már hordania kellett magán a származására utaló sárga jelzést, amit meglátva egy villamosmegállóban belekötött egy nyilas önkéntes, melynek következményeképpen haját kopaszra nyírták és megalázó tornagyakorlatokat végeztettek vele.
Szenvedélyesen szerette hazáját, azt az országot, amelynek vezetése olyan törvényeket hozott, hogy kőkemény kényszermunkára kellett mennie teljesen ártatlanul, csakis a származása miatt.
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
1944-ben munkaszolgálatosként Borba, Szerbiába került, majd német SS katonák vezénylete alatt főként gyalog, kisebb részt marhavagonokban Ausztria irányába hajszolták a költőt és sorstársait, akik közül útközben több, mint ezer embert megöltek az őrök. Utánanéztem: a megtett távolság több, mint 750 kilométer. Utolsó versét halála előtt 10 nappal írta.
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. Így végzed hát te is,
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem.
Der springt noch auf- hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Egyik legtehetségesebb irodalmárunkat, a talán legszebb szerelmes versek és a hazaszeretetről szóló versek szerzőjét 1944. november 9-én, 35 éves korában lőtték tömegsírba magyar katonák Győr mellett. Utolsó verseit 1946-ban, a tömegsír exhumálásakor találták meg kabátja zsebében. Abban az évben temették el Budapesten.
