Tanultunk róla az iskolában. Diákemlékeinkből talán annyi rémlik, hogy francia királyné volt, akit lefejeztek, no meg talán emlékszünk a kenyeres-kalácsos mondására. Ennél sokkal több információ talán nem is él róla a köztudatban. Pedig mennyi mindent lehet tudni róla!

1755. november 2-án Bécsben Mária Terézia német-római császárné, osztrák uralkodó, cseh és magyar királynő életet adott tizenötödik - a tizenötödik! - gyermekének, akit Mária Antónia Jozefa Johanna néven kereszteltek meg.

Mária Antóniát születése óta királynénak nevelték. Szülei a német-római császári pár voltak, így gyermekkora mesés gazdagságban és a legelőkelőbb főúri környezetben telt. Életének későbbi eseményei érdekében fontos, hogy bele tudjuk képzeljük magunkat a helyzetébe: neki a pompa, a luxus, a hatalom természetes dolog volt. Nem tudta, de még valószínűbb, hogy nem is igazán érdekelte, hogy honnan, kiknek a munkájából származik a jólét. Az alattvalókat szó szerint alárendelt embereknek tartotta, és hitte, hogy neki és családjának Isten kegyelméből származik a hatalma, neki Istentől kapott joga van a fényűző élethez. Íme egy festmény, amiről a 12 éves hercegnő, azaz egy hatodik osztályos kislány néz ránk:

A hercegnő 10 éves volt, amikor az európai uralkodóházak politikai érdekei miatt eljegyezték a nála alig egy évvel idősebb Lajos Ágost francia trónörökössel, majd 15 évesen megtartották az esküvőt. Férje négy évvel később trónra került, így lett a 18 éves hölgy Franciaország királynéja.

A férje mellett a trónon eltöltött 18 év alatt az eleinte közkedvelt, gyönyörű, fiatal királynéból a nép által gyűlölt, megvetett közellenség lett, akit aztán 1793-ben kivégeztek.

A legfontosabb információk ezek. Ám ismét érdemes a felszínt kicsit megkapargatni, hiszen a királyné élete számtalan érdekességet rejt.

- Édesanyja nem volt más, mint a mi Mária Terézia királynőnk. Ő volt a legkisebb lány a császári családban és állítólag ő volt a királynő kedvenc gyermeke.

- Édestestvérei között két magyar uralkodót is találunk: Legidősebb bátyja az 1780 és 1790 között uralkodó II. József, a "kalapos király" volt, ahogy a következő uralkodónk, II. Lipót (1790 - 1792) is a testvére volt.

- Amikor 15 évesen megérkezett Franciaországba, egy, pontosan az országhatárra épített házba lépett be.  Itt levette osztrák ruháját, majd a francia oldalon lévő szobában felvette új, királynéi ruháját és így lépett francia földre. Ekkor változott meg a neve is: Az addig németesen Maria Antonia néven ismert hercegnő ekkor lett Marie Antoinette királyné. Egészen érdekes élmény látni saját kezű aláírását:

- XVI. Lajos, a fiatal, nem különösebben jó képességű, gyermeteg király hét évig nem teljesítette házastársi kötelességeit. A pletykák ekkor indultak meg, hiszen mindenki várta volna a trónörökös megszületését, ám a házastársak között semmiféle testi érintkezés nem történt. Mária Terézia ekkor Párizsba küldte fiát, a későbbi II. Józsefet, hogy beszéljen húgával és sógorával az utódnemzés kérdéseiről. II. József volt az, aki felvilágosította az akkor 22 éves királyi párt! Ekkor derült ki, hogy XVI. Lajosnak fitymaszűkülete volt, amit ezután megoperáltak, és hét év után a házasságot sikerült végre elhálni.

- Lajos király és felesége, Marie annak ellenére, hogy politikai okokból kötöttek házasságot, húszas éveik vége felé egészen közel kerültek egymáshoz, és Lajos egy idő után igaz szívvel rajongott gyönyörű feleségéért.

- Mária Terézia egyértelműen dinasztikus okokból adta lányát a francia trónörököshöz. A franciák azonban nem szerették az osztrákokat, és a királynéra kezdetektől sokan úgy tekintettek, mint egy kémre, aki a férjét, a királyt osztrák befolyás alá kívánja vonni. Ezért hát pamfletek, gúnyos karikatúrák kezdtek megjelenni róla, amiben következetesen így nevezték: L'Autrichienne, aminek a jelentése: "Az osztrák nő", ám a francia nyelvben a chienne szó szajhát jelent, így kapott a királyné kettős jelentésű, igen sértő gúnynevet.

- A királyné népszerűtlenségének fő oka származása mellett az volt, hogy azt az életmódot folytatta, amit gyerekkorában Bécsben megszokott: királynéként hatalmas ruhatárral rendelkezett, fényűző bálokat adott, szerencsejátékokat játszott, hatalmas összegeket költött parókákra, parfümökre és ékszerekre, miközben a nép éhezett. Ennek természetesen híre ment és a nép a pazarló, külföldi királynét kezdte okolni a szegénységért, éhezésért.

- Az anekdota, mely szerint a királynőt tájékoztatták, hogy a népnek nincs kenyere, mire ő azt válaszolta, hogy "egyenek akkor kalácsot", csúsztatás és negatív propaganda eredménye. Marie a kutatások szerint soha nem mondta ezt.

- Marie nem érezte jól magát a nagyon szigorú protokoll szerint működő versailles-i udvarban, ezért sok időt töltött a kastély parkjában lévő Kis Trianon-palotában. Ez a barokk kastély a királyné magánkastélya volt: csak az léphetett be ide, akit Marie személyesen meghívott. A luxusnak és a felsőbbrendűségnek olyan példáit lehet itt találni, mint az az étkezőasztal, ami a padlóba süllyeszthető volt - a személyzet az alagsorban megterített, majd az ételekkel teli asztalt felhúzták a díszes terembe, hogy a királyné ne is találkozzon a személyzettel. (A Kis Trianon-kastély nem azonos a tragikus emlékű Nagy Trianon-kastéllyal.)

- A királyné Versailles-ben építtetett magának egy mesterséges falut, a ma is látogatható Hameau de la Reine-t, ahol parasztruhában járt-kelt és szórakozásképpen eljátszotta, mintha ő is egyszerű származású asszony volna. Miközben ő és meghívott vendégei nevetve élték ezt a fantáziavilágot, a tényleges fizikai munkát valódi parasztok végezték.

 - Marie népszerűtlenné válásával egyidejűleg minden alapot nélkülöző, pornográf gúnyrajzok és röpiratok jelentek meg Párizsban, melyekben a legkülönbözőbb bűnökkel kapcsolták össze a nevét. Hűtlenség, orgiák, leszbikus kalandok szerepeltek a rajzokon és a cikkekben. El lehet képzelni, hogy egy bigottan vallásos uralkodócsaládban felnőtt ifjú hölgyet hogy érinthettek ezek az ócska, hazug, ám a népre kétségtelenül komoly hatást gyakorló 'alkotások'. Sok ilyen rajz közülük ránk maradt - ezek mind felháborítóan obszcén, lejárató propaganda-művek. Itt pedig egy 1789-es kiadású pamflet, a Királyi Orgia, amiben szintén L'Autrichienne-nek nevezik:

- A királynét az egekbe szökő és felesleges költségek miatt az államadósság fő okozójaként is látta a nép, ezért sokan Madame Deficit néven emlegették.

- Marie Antoinette-nek négy gyermeke született. Közülük kettő még gyermekként meghalt. A forradalmat csak legidősebb lánya, Mária Terézia Sarolta élte túl, aki végül 72 évesen, 1851-ben távozott az élők sorából.

- A forradalom győzelme után férjét, a 38 éves királyt perbe fogták és 1793. január 21-én guillotine-nal kivégezték. Érdekesség, hogy a király élete egyetlen szavazaton múlt: A Nemzetgyűlés 361:360 arányban küldte a nyaktiló alá a trónfosztott uralkodót.

- A forradalmárok az özvegy Marie-t elszakították két, életben maradt gyermekétől és börtönbe vetették. A megpróbáltatások, gyermekei és férje halála, a megalázás és a minden irányból érkező gyűlölet hatására a harmincas éveiben járó Marie néhány hét alatt teljesen megőszült.

- Tíz hónappal férje kivégzése után a jakobinusok követelésére bíróság elé állították, ahol elképesztő vádakat fogalmaztak meg vele szemben. A bírósági tárgyalásnak álcázott színjáték során még azzal is megvádolták, hogy saját, 8 éves fiával tartott fenn vérfertőző kapcsolatot. Az addig butának tartott vádlott büszkén, bátran védte magát és kivívta több jelenlévő szimpátiáját.

- Az ítélet azonban nem lehetett kérdéses. Marie-nak is meg kellett halnia. 1793. október 16-án fejezték le Párizsban, a mai Concorde téren, amit akkor a Forradalom terének hívtak. (Aki járt már Párizsban, valószínűleg felkereste ezt a teret: Ez az a tér, ami a Champs Élysées sugárút egyik végén van - a sugárút másik végén magasodik a Diadalív. A Concorde tér közvetlen szomszédságában található a Tuileriák kertje.)

- A kivégzés előtt a hóhér levágta a volt királyné haját, hogy a nyaktiló biztosan le tudja vágni a fejét. A mindig fényűző ruhákban és pompás hajkölteményekkel megjelenő Marie Antoinette-et rövidre nyírt hajjal és egy fehér, hálóing-szerű ruhában fektették a guillotine alá. A jelen lévő tömeg eközben szidalmazta, köpködte őt, a királyné azonban még így is meg tudta őrizni királynéi méltóságát. Bátran, tartással, büszkén, elszántan lépett a vérpadra.

- A vérpadon állva véletlenül rálépett a hóhér lábára. Életének utolsó kimondott mondata a hóhérnak szólt: "Monsieur, je vous demande pardon, je ne l'ai pas fait exprès." (Ne haragudjon, uram, nem volt szándékos.)

- A királyi pár természetesen nem kapott méltó temetést, holttestüket a Madeleine temetőben tömegsírba dobták. Onnan több, mint húsz év múlva, a monarchia helyreállítása után exhumálták mindkettejüket és a francia királyok hagyományos temetkezőhelyére, a Párizstól északra lévő Saint Denis bazilikába temették őket.

- Ma a Saint Denis bazilika altemplomában egymás melletti sírban nyugszik XVI. Lajos és Marie Antoinette. Sírjuk egy egyszerű, mégis elegáns fekete márványlap. A képet a két, rózsával díszített sírról magam készítettem 2016. májusában. Elnézést kérek a fotó gyenge minőségéért, de az altemplomban nagyon rosszak voltak a fényviszonyok.

- A templomban egy kettős szobor is található, amin térdepelve, imádkozva ábrázolják a királyi párt.

 - A végére pedig egy kis londoni érdekesség. A Madame Tussauds panoptikum három helyen is megemlíti Marie Antoinette-et. Az egyik teremben eredeti, az 1700-as években személyesen Madame Tussaud által készített viasz-figurákat láthatunk a királyi párról, majd a kivégzett áldozatok levágott fejei vannak kiállítva, végül pedig az a guillotine-penge is látható, ami levágta a királyné fejét - itt megemlítik, hogy a pengét a hóhér családjától vásárolták meg.

A képek forrása: Saját képek, illetve az Internetről szabadon letölthető állományok.