2019.01.04.
13:44

Írta: DóraTibor

IV. György brit uralkodó

Nagy-Britanniának eddig összesen hat György nevű uralkodója volt. Mindegyikük élete érdekes és említésre méltó valamiért, ám a Györgyök közül - szerintem - a legérdekesebb, legkülönlegesebb talán a negyedik ilyen néven trónra lépő uralkodó volt.

georgeiv.jpg

IV. György 1820 és 1830 között, tíz éven át volt a szigetország uralkodója. Ez a férfiú ebben a tíz évben és az uralkodása előtti években olyan sok botrányos, meghökkentő és különc dolgot tett, hogy érdemes szánni rá egy cikket.

Amikor - hivatalos nevén - Hannoveri György Ágost Frigyes 1762-ben III. György király elsőszülött fiaként megszületett, egyből a trón első számú várományosa lett. Egyhetes korában apja walesi hercegnek nevezte ki. Érdekesség, hogy Károly herceg, a walesi hercegi cím jelenlegi birtokosa csak 21 évesen kapta meg ezt a rangot.

Miközben György herceg édesapja híres volt házastársi hűségéről, főhősünk már fiatalkorában belevetette magát a léha életmódba. Habzsolta az életet, pazar fogadásokat adott, rendszeresen lerészegedett és számtalan szeretőt tartott. Ezektől az ágyasoktól becslések szerint több, mint húsz törvénytelen gyermeke született. György különösen imádta a hasát is. Hatalmas adag ételeket volt képes elfogyasztani, ám az ételeknél sokkan jobban szerette a finom borokat, konyakot és a sherry-t. Híres volt játékszenvedélyéről is: vagyonokat játszott el kártyán és egyéb szerencsejátékokon.

1784-ben, 22 éves korában György herceg szeme megakadt egy nála hat évvel idősebb, kétszeresen megözvegyült, római katolikus vallású hölgyön, akit második férje után Maria Fitzherbert-nek hívtak. A már sok női ágyban megfordult trónörökös halálosan beleszeretett a nőbe, aki azonban tudta, hogy csupán szeretője lehetne Györgynek, ezért kikosarazta őt. Ám György olyannyira vágyott a nőre, hogy egy teátrális jelenetet eszelt ki, majd a lakosztályába hívatta. Maria megérkezése előtt megvágta magát, majd vérével összekente párnáját és ágyneműjét, majd azt mondta neki, hogy nem tud élni nélküle, inkább a halált választja. Látva a hölgy vonakodását, újabb öngyilkossági kísérlettel fenyegetőzött, majd, hogy szavának súlyt adjon, azon nyomban házassági ajánlatot is tett a hölgynek!

maria_anne_fitzherbert1788-481x640.jpg

Az angol trón várományosához feleségül menni már csábító ajánlat volt. Az esküvőt a herceg ígérete szerint 1785 decemberében meg is tartották, ám fényűző királyi esküvőről szó sem lehetett. A törvények értelmében a trónörökös házasságkötése csak akkor volt érvényes, ha ahhoz az uralkodó jóváhagyását adta, valamint ha a kiszemelt házastárs nem római katolikus vallású. Maria esetén egyik feltétel sem állt fenn, ám egy évnyi hódítás után végül beadta a derekát. György, tisztában lévén a törvényekkel, könnyedén mondhatta ki a boldogító igent, hiszen tudta, hogy az gyakorlatilag nem lesz érvényes!

A trónörökös az angol Riviéra fővárosába, Brightonba költözött 'feleségével', együtt is éltek, de a közvélemény a házasságról semmit sem tudott. Mindenki azt hitte, hogy a fiatal trónörökös a szeretőjével él, amihez gyakorlatilag minden joga megvolt.

A brightoni tartózkodás igen költséges volt, hiszen a herceg továbbra is kicsapongó, rettentően költséges életet élt. Bődületes összegeket költött el építkezésekre, ékszerekre, szerencsejátékra, lovakra, parfümre és fényűző udvartartására. Mindezek tetejébe a herceg imádta a divatot is! Fényűző, extravagáns ruhákban járt-kelt. IV. György király az a személy, aki feltalálta a bal és a jobb lábas cipőt, őelőtte az emberek olyan cipőt hordtak, amelyiknek mindkét párja egyforma volt, ahogy ő hozta divatba a skót kockás (tartan) viseletet is. Főhősünk szerette magát Európa első számú gentleman-jének neveztetni. 

Cikkem legelső képe, az uralkodó portréja is egy remek példa a pénzszórásra és a luxuskiadásokra: A kép ugyanis nem festmény, hanem egy óriási mozaikkép. Parányi mozaikdarabkákból van összeragasztva, emberfeletti munka volt az elkészítése. A brightoni Royal Pavilion egyik földszinti folyosóján lehet megcsodálni.

Tíz évnyi felelőtlen és határt nem ismerő költekezés után 1795-re adóssága - mai áron számolva - megközelítette a 60 millió fontot, ami kb. 19 milliárd Ft-nak felel meg. Ezt az összeget ki kellett valahogy fizetni, a herceg így édesapjához, III. György királyhoz fordult. Ő azonban természetesen hallani sem akart az összeg kifizetéséről - hacsak a herceg meg nem nősül végre. Főhősünknek égető szüksége volt a pénzre, felesége pedig jogilag nem volt, így hát rövid úton, egy levélben szakított Maria-val, és beleegyezett, hogy feleségül veszi apja kiszemeltjét, braunschweigi Karolina (angolul: Caroline of Brunswick) hercegnőt.

queencaroline1820.jpg

Györgynek azonban egyáltalán nem tetszett kijelölt felesége. Kövér volt, alacsony, csúnya és aránytalanul nagy volt a feje. Amikor az esküvő előtti napon a herceg meglátta jövendőbelijét, kötelességszerűen átölelte, majd egyből elfordult tőle és így szólt: "Nem érzem jól magam. Hozzanak egy pohár brandyt!"  1795. április 8-án mégis megtartották az esküvőt a trónörökös és az általa csupán egy nappal ezelőtt megismert német hercegnő között. A ceremónia alatt a vőlegény részeg volt - ahogy a nászéjszakáján is. Belépett a hitvesi hálóba, ahol újdonsült felesége már az ágyban várta őt, majd részeg kábulatában a kandalló elé zuhant és elaludt. Valahogy aztán csak sikerült elhálni a házasságot, és kilenc hónap múlva, 1796. januárjában megszületett közös gyermekük, Sarolta (Charlotte) hercegnő. A herceg azonban annyira nem bírta elviselni feleségét, hogy hamarosan megegyeztek a különválásban. Hivatalos válásról nem lehetett szó, hiszen amit Isten egybekötött, ember szét nem választhatta.

György herceg édesapja, III. György király híres volt néha előtörő, majd váratlanul megszűnő elmebajáról. 1811-ben azonban olyan sok ideig volt beszámíthatatlan állapotban, hogy György herceget régensnek választották, azaz ő gyakorolta a királyi hatalmat beteg édesapja helyett. 1820-ben, 60 év uralkodás után aztán meghalt az idős király, így György 57 évesen hivatalosan is Nagy-Britannia uralkodója lett.

Manapság már megszokott, hogy a bulvársajtó mindent megír a királyi család tagjairól, de 200 évvel ezelőtt a királyt nem illett, nem is volt szabad kritizálni, gúnyolni. György azonban olyan népszerűtlen volt, hogy ilyen gúnyos rajzok jelentek meg róla (és feleségéről) a korabeli lapokban:

a-voluptuary.jpg

lwlpr09828.jpg

george-and-caroline-of-brunswick.jpg

Önpusztító életmódja miatt a király számtalan betegségben szenvedett. Emésztési zavarok, súlyos elhízás, gyógyszerfüggőség és köszvény kínozta, ezért az 1780-as évek óta szívesen időzött a dél-angliai Brighton városában, hogy a tengeri üdülőhelyen találjon gyógyulást. Beleszeretett a városba és itt építtette fel pazar palotáját, a Royal Pavilion-t, ami azóta is egyike Európa legkülönlegesebb épületeinek.

royal_p.jpg

A palota nem állandó lakhelye, csupán pihenő- és nyaralóhelye volt Györgynek, ám nagyon sok időt töltött itt. Eleinte azért, hogy Maria-val eltűnjön a kíváncsi szemek elől, később azonban megszerette ezt a csodálatos, kívül indiai, belül kínai stílusú palotát. A király személyisége, ízlése és stílusa talán a legjobban ezen a pazar, már-már giccsesen túldíszített és egy vagyonba került palotán érhető tetten. Az épület fényűző fogadások, bálok, koncertek, hatalmas lakomák és részeg tivornyák színhelye volt a király idejében. Ebben a két és fél perces videóban betekintést nyerhetünk az épület gazdagságába:

 

 IV. György idejében Nagy-Britannia a világ vezető hatalma volt, ezért az uralkodó a világ legnagyobb hatalmú emberének érezhette magát. Azonban ez a hatalom sem volt elég ahhoz, hogy megszabaduljon feleségétől. Miután szakítottak, Karolina királyné külföldre ment és árvákat vett magához, az ő nevelésükkel töltötte idejét. Férje, miután megtudta ezt, egy aljas parlamenti pernek tette ki a hercegnét, ahol ország-világ előtt megvádolta, hogy a gyerekek a saját gyermekei, azaz házasságtörést követett el. Az egészből egy szó sem volt igaz, a per elbukott, a nép pedig az ártatlanul megvádolt Karolina mellé állt, hiszen az emberek tudták, hogy aki házasságtörést követett el, az nem a megvádolt királyné, hanem a vádló, maga a király volt.

György egyetlen gyermeke, Sarolta (Charlotte) hercegnő 1817-ben belehalt a gyermekszülésbe, tragikus módon kisbabája is meghalt. György ezzel elveszítette egyetlen törvényes gyermekét valamint unokáját. Sarolta és a baba halálával mindkét olyan személy sírba szállt, aki Györgyöt követte volna a trónon. A király szívtelenségére jellemző, hogy feleségét - a hercegnő édesanyját - nem értesítette a saját lányának és unokájának haláláról, a megtört asszony egy külföldi újságból értesült a tragédiáról.

1820-ban meghalt III. György király, a régensherceg végre hivatalosan is uralkodó lett. Az 1821. július 19-én a londoni Westminster apátságban megtartott koronázási ünnepséget az új király olyan fényűzően szerette volna megszervezni, hogy az elhomályosítsa Napóleon francia császár 1804-es pompás koronázását. Így hát megszervezte a brit történelem valaha volt legdrágább ceremóniáját, mely, mai áron számolva, közel 10 millió angol fontba, azaz több, mint 3 milliárd Forintba került. A király felesége - teljesen jogosan - részt szeretett volna venni a ceremónián és szerette volna, ha királynévá koronázzák. Azonban György határozottan megtiltotta felesége részvételét, mire a vérig sértett Karolina körbe-körbe rohangált az apátság körül és minden egyes ajtón megpróbált bejutni. Kint dörömbölt és kiabált, miközben odabent folyt a ceremónia. Szürreális jelenet lehetett...

Karolinát annyira megviselte ez a megalázó eljárás, hogy a koronázás napján lebetegedett és két hét múlva meghalt. 53 éves volt csupán. Karolina, aki jogilag királyné volt, úgy rendelkezett, hogy szülőhazájában, Németországban temessék el. Ám a király még halálában is megalázta feleségét. A temetési menet útvonalát úgy határozta meg, hogy az ne érintse a londoni City-t, hogy a londoni polgárok ne tudják leróni kegyeletüket az elhunyt királyné előtt. Azonban a temetési menet útvonala  mentén egy kisebb felkelés tört ki, a nép úttorlaszokat emelt, szabályosan eltérítette a halottas kocsit a kijelölt útvonaláról, mire a katonaság a tömegbe lőtt, ketten meg is haltak. Az események végén azonban nem volt más lehetőség, engedni kellett a népakaratnak, így a kocsis a City felé vette az irányt és a londoniak végül el tudtak köszönni igazságtalanul meghurcolt királynéjuktól. A királyné sírja ma is megvan a braunschweigi katedrálisban, sírfelirata így szól: Itt nyugszik Karolina, Anglia megalázott királynéja.

György élete visszalévő tíz évét az államügyekkel alig foglalkozva, leginkább evéssel és ivással töltötte, ám a nyilvánosság előtt nem mutatkozott, hiszen szégyellte, hogy 130 kilósra hízott. Amikor mégis megjelent valahol, az emberek kifütyülték, fújolták őt. György ezért utolsó éveiben ki sem mozdult a windsori kastélyból. Amikor 1830. júniusában meghalt, nagyon kevesen gyászolták ezt az önző, a feleségével szemben kegyetlen, piperkőc, felelőtlen, alkoholista, elhízott uralkodót. A windsori kastély Szent György kápolnája alatt található királyi kriptába temették el, kérésére a nyakában egy olyan nyaklánccal, amelynek medálján Maria arcképe szerepel.

Mivel nem volt törvényes örököse, a trónon öccse, IV. Vilmos követte, aki aztán hét évnyi uralkodás után hunyt el.

Fura belegondolni, hogy a ma a trónon ülő Erzsébet királynő közvetlen rokona IV. Györgynek, hiszen Erzsébet édesapja VI. György volt, akinek apja V. György, akinek apja VII. Edward, akinek anyja Viktória királynő, akinek pedig nagybátyja volt hősünk, IV. György.

A cikk végén pedig hadd írjak le még egy érdekességet:

London leghíresebb terén, a Trafalgar téren mind a mai napig megtalálható György király lovasszobra. A szobor még a király életében készült és eredetileg a ma az Oxford Street végén álló Marble Arch diadalív tetejére szánták. A szobor egy dologban különleges: a lovon ülő király lába alatt szokatlan módon nincs kengyel, a király lába csak úgy lóg a levegőben. Ennek az oka az, hogy György olyan kövér volt, hogy ha lóra ült volna, nem tudta volna betenni a lábát a kengyelbe. Micsoda frappáns fricska volt ez a szobrászművész részéről!

lovas.JPG

 

Felhasznált irodalom:

Ráth-Végh István: Fekete krónika. Gondolat kiadó, 1976

Geoffrey Regan: Királyi baklövések. Alexandra kiadó, 2007

Christopher Winn: I never knew that about London. Ebury Press, 2007

Brenda Lewis: Anglia királyai és királynői. Hajja és Fiai, 2004

Richard Cacendish: Kings and Queens. David & Charles, 2006

A múlt nagy rejtélyei. Reader's Digest, 2001

https://georgianera.wordpress.com/

http://the-lothians.blogspot.com/2013/07/the-funeral-of-king-george-iv-15-july.html

 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem halál betegség érdekesség London Nagy-Britannia Bonaparte Napóleon IV. György

A bejegyzés trackback címe:

https://olvass-erdekessegeket.blog.hu/api/trackback/id/tr2814529910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.