Az angol - majd később brit - uralkodók sírjai - néhány kivételtől eltekintve ránk maradtak. Többségükben látogathatóak is, azaz mindenkinek lehetősége van felkeresni, akár megérinteni az 1135-ben elhunyt I. Henrik vagy az 1603-ban meghalt I. Erzsébet királynő sírját, nem beszélve a modern kor uralkodóiról, pl. VII. Edwardról, aki 1910-ben halt meg. Az elmúlt kb. 700 év uralkodói közül csak két király sírja veszett el: Az 1701-ben, Franciaországban eltemetett II. Jakabé, akinek csontjait a francia forradalom során hányták ki koporsójából a forradalmárok, illetve a Shakespeare által híressé (hírhedtté) tett III. Richárdé, aki 1485-ben, a Rózsák háborúját lezáró és a Tudor korszakot elindító bosworthi csatában vesztette életét.

Jóllehet már több, mint 500 éve, hogy meghalt, viszonylag sokat tudunk III. Richárdról. A közhiedelem szerint 1483-ban meggyilkoltatta saját unokaöccseit, hogy király lehessen, több korabeli leírás szerint púpos és sánta volt, valamint azt is tudjuk, hogy volt egy törvényes örököse is: fia, Edward herceg, aki azonban 10 évesen meghalt.

Bosworth nincs túl messze Leicester-től, a Magyarországon is ismert várostól, és amikor a király holttestét a csatában megtalálták, az őt legyőző Tudor Henrik - azaz a győztes jogán immár VII. Henrik király - engedélyezte, hogy egykori ellenfelét a Leicester-ben található Greyfriars kolostorban eltemessék. Ez abban a korban egyébként korántsem volt természetes, hiszen az elesetteket tömegsírba volt szokás eltemetni, miután minden értékétől megfosztották őket.

Az épületet azonban 1538-ban, a VIII. Henrik-féle egyházellenes kampány részeként bezárták és lerombolták, az egykori templomépület helyére azóta modern házak és egy önkormányzati parkoló kerültek.

Senki sem tudta tehát, hogy hol lehet eltemetve az a király, akinek szájába Shakespeare ezeket a híres szavakat adta: Lovat! Lovat! Országomat egy lóért!

2012-ben a Leicesteri Egyetem munkatársai egy hosszú kutatómunka végén kísérletet tettek a király földi maradványainak a megtalálására. Mivel több, mint 500 év telt el a király temetése óta (Hunyadi Mátyás koráról beszélünk!), a városkép azóta gyökeresen átalakult, ráadásul az egykori kolostorépület nyom nélkül eltűnt a föld színéről, egykori területének nagy részén ma már házak állnak, a sír fellelésének esélye igen kicsi volt. Emellett tartotta magát az a szóbeszéd is, hogy a király hulláját ellenfelei utolsó megalázásként egy folyóba dobták.

A régészek a sötétben tapogatóztak, csak megközelítőleg pontos középkori térképpel rendelkeztek, hogy hol állt a kolostor. A parkoló radaros átvizsgálása kőfal-alapokat mutatott az aszfalt alatt, ám a szakemberek arra jutottak, hogy az egykori kolostor területének csupán 17%-a nincs beépítve modern épületekkel.

Az ásatás legelső napján a régészek egy érdekes csontvázra bukkantak. A csontváz koponyáján komoly sérülések voltak láthatóak, illetve a csontváz gerincoszlopa irreális deformitást mutatott:

A szakemberek természetesen felvillanyozódtak, hiszen a koponyasérülések erőszakos halálra engedtek következtetni, a ferde gerincoszlop pedig szintén a közismerten púpos király személyazonosságát támasztották alá. A csontokat kiemelték a sírból, majd nagyon alapos vizsgálatoknak vetették alá.

A vizsgálatok során kiderült, hogy:

- a holttest lábfejei hiányoznak, valószínűleg trófeaként vitték magukkal a győztes sereg tagjai

- a koponyán nagyon sok sérülés volt látható, szinte szétverték az áldozat fejét,

- a gerincoszlopban egy íj (dárda) fém hegye van beékelődve,

- a halott kezei össze voltak kötözve és így temették el,

- koporsónak nem találták nyomát, valószínűleg egy pokrócba csavarva temették el a testet,

- a többi csonton is találtak sérüléseket: szúrt és vágott sebek nyomait, azaz az áldozatot valószínűleg halála után meggyalázhatták a bosszúszomjas ellenfelek.

 Mindezen bizonyítékok egy irányba mutattak, ám nem voltak elégségesek ahhoz, hogy azokról a királyt azonosítani lehessen. Ezért DNS vizsgálatra volt szükség. Richárd egykori családtagjainak megvannak a sírjaik, ám ezeknek a több száz éves síremlékeknek a felbontásához nagyon-nagyon nehéz engedélyt szerezni. Épp ezért a kutatók megkeresték III. Richárd nővérének, Yorki Annának egy ma is élő leszármazottját, a Kanadában élő Michael Ibsen-t, aki a kutatások alapján a király tizenhetedik unokaöccse. Az 1957-es születésű férfitől DNS mintát vettek, már csak az összehasonlító elemzés eredményét kellett megvárni.

Az eredmény világszenzáció lett: a kutatóknak sikerült megtalálni az egyezést igazoló DNS-t. A holttest személyazonossága ettől kezdve kétségtelenné vált: a kutatóknak valóban sikerült fellelni az 1485-ben eltemetett III. Richárdot.

További vizsgálatokat is lefolytattak a csontokon, többek között a koponya alapján elkészítették az arc rekonstrukcióját is, amire korhű fejfedőt és a festményekről ismert hajviseletet helyeztek el. Ez alapján a hasonlóság megdöbbentő.

2015-ben a Leicester katedrálisban királyhoz illő, méltóságteljes temetést kapott Richárd. A canterbury érsek, azaz az ország főpapja temette a fél évezrede halott uralkodót, sírja azóta is a város egyik legfontosabb nevezetessége.

A képek forrása: Az internetről szabadon letölthető tartalmak.