2019.01.04.
13:44

Írta: DóraTibor

IV. György brit uralkodó

Nagy-Britanniának eddig összesen hat György nevű uralkodója volt. Mindegyikük élete érdekes és említésre méltó valamiért, ám a Györgyök közül - szerintem - a legérdekesebb, legkülönlegesebb talán a negyedik ilyen néven trónra lépő uralkodó volt.

georgeiv.jpg

IV. György 1820 és 1830 között, tíz éven át volt a szigetország uralkodója. Ez a férfiú ebben a tíz évben és az uralkodása előtti években olyan sok botrányos, meghökkentő és különc dolgot tett, hogy érdemes szánni rá egy cikket.

Amikor - hivatalos nevén - Hannoveri György Ágost Frigyes 1762-ben III. György király elsőszülött fiaként megszületett, egyből a trón első számú várományosa lett. Egyhetes korában apja walesi hercegnek nevezte ki. Érdekesség, hogy Károly herceg, a walesi hercegi cím jelenlegi birtokosa csak 21 évesen kapta meg ezt a rangot.

Miközben György herceg édesapja híres volt házastársi hűségéről, főhősünk már fiatalkorában belevetette magát a léha életmódba. Habzsolta az életet, pazar fogadásokat adott, rendszeresen lerészegedett és számtalan szeretőt tartott. Ezektől az ágyasoktól becslések szerint több, mint húsz törvénytelen gyermeke született. György különösen imádta a hasát is. Hatalmas adag ételeket volt képes elfogyasztani, ám az ételeknél sokkan jobban szerette a finom borokat, konyakot és a sherry-t. Híres volt játékszenvedélyéről is: vagyonokat játszott el kártyán és egyéb szerencsejátékokon.

1784-ben, 22 éves korában György herceg szeme megakadt egy nála hat évvel idősebb, kétszeresen megözvegyült, római katolikus vallású hölgyön, akit második férje után Maria Fitzherbert-nek hívtak. A már sok női ágyban megfordult trónörökös halálosan beleszeretett a nőbe, aki azonban tudta, hogy csupán szeretője lehetne Györgynek, ezért kikosarazta őt. Ám György olyannyira vágyott a nőre, hogy egy teátrális jelenetet eszelt ki, majd a lakosztályába hívatta. Maria megérkezése előtt megvágta magát, majd vérével összekente párnáját és ágyneműjét, majd azt mondta neki, hogy nem tud élni nélküle, inkább a halált választja. Látva a hölgy vonakodását, újabb öngyilkossági kísérlettel fenyegetőzött, majd, hogy szavának súlyt adjon, azon nyomban házassági ajánlatot is tett a hölgynek!

maria_anne_fitzherbert1788-481x640.jpg

Az angol trón várományosához feleségül menni már csábító ajánlat volt. Az esküvőt a herceg ígérete szerint 1785 decemberében meg is tartották, ám fényűző királyi esküvőről szó sem lehetett. A törvények értelmében a trónörökös házasságkötése csak akkor volt érvényes, ha ahhoz az uralkodó jóváhagyását adta, valamint ha a kiszemelt házastárs nem római katolikus vallású. Maria esetén egyik feltétel sem állt fenn, ám egy évnyi hódítás után végül beadta a derekát. György, tisztában lévén a törvényekkel, könnyedén mondhatta ki a boldogító igent, hiszen tudta, hogy az gyakorlatilag nem lesz érvényes!

A trónörökös az angol Riviéra fővárosába, Brightonba költözött 'feleségével', együtt is éltek, de a közvélemény a házasságról semmit sem tudott. Mindenki azt hitte, hogy a fiatal trónörökös a szeretőjével él, amihez gyakorlatilag minden joga megvolt.

A brightoni tartózkodás igen költséges volt, hiszen a herceg továbbra is kicsapongó, rettentően költséges életet élt. Bődületes összegeket költött el építkezésekre, ékszerekre, szerencsejátékra, lovakra, parfümre és fényűző udvartartására. Mindezek tetejébe a herceg imádta a divatot is! Fényűző, extravagáns ruhákban járt-kelt. IV. György király az a személy, aki feltalálta a bal és a jobb lábas cipőt, őelőtte az emberek olyan cipőt hordtak, amelyiknek mindkét párja egyforma volt, ahogy ő hozta divatba a skót kockás (tartan) viseletet is. Főhősünk szerette magát Európa első számú gentleman-jének neveztetni. 

Cikkem legelső képe, az uralkodó portréja is egy remek példa a pénzszórásra és a luxuskiadásokra: A kép ugyanis nem festmény, hanem egy óriási mozaikkép. Parányi mozaikdarabkákból van összeragasztva, emberfeletti munka volt az elkészítése. A brightoni Royal Pavilion egyik földszinti folyosóján lehet megcsodálni.

Tíz évnyi felelőtlen és határt nem ismerő költekezés után 1795-re adóssága - mai áron számolva - megközelítette a 60 millió fontot, ami kb. 19 milliárd Ft-nak felel meg. Ezt az összeget ki kellett valahogy fizetni, a herceg így édesapjához, III. György királyhoz fordult. Ő azonban természetesen hallani sem akart az összeg kifizetéséről - hacsak a herceg meg nem nősül végre. Főhősünknek égető szüksége volt a pénzre, felesége pedig jogilag nem volt, így hát rövid úton, egy levélben szakított Maria-val, és beleegyezett, hogy feleségül veszi apja kiszemeltjét, braunschweigi Karolina (angolul: Caroline of Brunswick) hercegnőt.

queencaroline1820.jpg

Györgynek azonban egyáltalán nem tetszett kijelölt felesége. Kövér volt, alacsony, csúnya és aránytalanul nagy volt a feje. Amikor az esküvő előtti napon a herceg meglátta jövendőbelijét, kötelességszerűen átölelte, majd egyből elfordult tőle és így szólt: "Nem érzem jól magam. Hozzanak egy pohár brandyt!"  1795. április 8-án mégis megtartották az esküvőt a trónörökös és az általa csupán egy nappal ezelőtt megismert német hercegnő között. A ceremónia alatt a vőlegény részeg volt - ahogy a nászéjszakáján is. Belépett a hitvesi hálóba, ahol újdonsült felesége már az ágyban várta őt, majd részeg kábulatában a kandalló elé zuhant és elaludt. Valahogy aztán csak sikerült elhálni a házasságot, és kilenc hónap múlva, 1796. januárjában megszületett közös gyermekük, Sarolta (Charlotte) hercegnő. A herceg azonban annyira nem bírta elviselni feleségét, hogy hamarosan megegyeztek a különválásban. Hivatalos válásról nem lehetett szó, hiszen amit Isten egybekötött, ember szét nem választhatta.

György herceg édesapja, III. György király híres volt néha előtörő, majd váratlanul megszűnő elmebajáról. 1811-ben azonban olyan sok ideig volt beszámíthatatlan állapotban, hogy György herceget régensnek választották, azaz ő gyakorolta a királyi hatalmat beteg édesapja helyett. 1820-ben, 60 év uralkodás után aztán meghalt az idős király, így György 57 évesen hivatalosan is Nagy-Britannia uralkodója lett.

Manapság már megszokott, hogy a bulvársajtó mindent megír a királyi család tagjairól, de 200 évvel ezelőtt a királyt nem illett, nem is volt szabad kritizálni, gúnyolni. György azonban olyan népszerűtlen volt, hogy ilyen gúnyos rajzok jelentek meg róla (és feleségéről) a korabeli lapokban:

a-voluptuary.jpg

lwlpr09828.jpg

george-and-caroline-of-brunswick.jpg

Önpusztító életmódja miatt a király számtalan betegségben szenvedett. Emésztési zavarok, súlyos elhízás, gyógyszerfüggőség és köszvény kínozta, ezért az 1780-as évek óta szívesen időzött a dél-angliai Brighton városában, hogy a tengeri üdülőhelyen találjon gyógyulást. Beleszeretett a városba és itt építtette fel pazar palotáját, a Royal Pavilion-t, ami azóta is egyike Európa legkülönlegesebb épületeinek.

royal_p.jpg

A palota nem állandó lakhelye, csupán pihenő- és nyaralóhelye volt Györgynek, ám nagyon sok időt töltött itt. Eleinte azért, hogy Maria-val eltűnjön a kíváncsi szemek elől, később azonban megszerette ezt a csodálatos, kívül indiai, belül kínai stílusú palotát. A király személyisége, ízlése és stílusa talán a legjobban ezen a pazar, már-már giccsesen túldíszített és egy vagyonba került palotán érhető tetten. Az épület fényűző fogadások, bálok, koncertek, hatalmas lakomák és részeg tivornyák színhelye volt a király idejében. Ebben a két és fél perces videóban betekintést nyerhetünk az épület gazdagságába:

 

 IV. György idejében Nagy-Britannia a világ vezető hatalma volt, ezért az uralkodó a világ legnagyobb hatalmú emberének érezhette magát. Azonban ez a hatalom sem volt elég ahhoz, hogy megszabaduljon feleségétől. Miután szakítottak, Karolina királyné külföldre ment és árvákat vett magához, az ő nevelésükkel töltötte idejét. Férje, miután megtudta ezt, egy aljas parlamenti pernek tette ki a hercegnét, ahol ország-világ előtt megvádolta, hogy a gyerekek a saját gyermekei, azaz házasságtörést követett el. Az egészből egy szó sem volt igaz, a per elbukott, a nép pedig az ártatlanul megvádolt Karolina mellé állt, hiszen az emberek tudták, hogy aki házasságtörést követett el, az nem a megvádolt királyné, hanem a vádló, maga a király volt.

György egyetlen gyermeke, Sarolta (Charlotte) hercegnő 1817-ben belehalt a gyermekszülésbe, tragikus módon kisbabája is meghalt. György ezzel elveszítette egyetlen törvényes gyermekét valamint unokáját. Sarolta és a baba halálával mindkét olyan személy sírba szállt, aki Györgyöt követte volna a trónon. A király szívtelenségére jellemző, hogy feleségét - a hercegnő édesanyját - nem értesítette a saját lányának és unokájának haláláról, a megtört asszony egy külföldi újságból értesült a tragédiáról.

1820-ban meghalt III. György király, a régensherceg végre hivatalosan is uralkodó lett. Az 1821. július 19-én a londoni Westminster apátságban megtartott koronázási ünnepséget az új király olyan fényűzően szerette volna megszervezni, hogy az elhomályosítsa Napóleon francia császár 1804-es pompás koronázását. Így hát megszervezte a brit történelem valaha volt legdrágább ceremóniáját, mely, mai áron számolva, közel 10 millió angol fontba, azaz több, mint 3 milliárd Forintba került. A király felesége - teljesen jogosan - részt szeretett volna venni a ceremónián és szerette volna, ha királynévá koronázzák. Azonban György határozottan megtiltotta felesége részvételét, mire a vérig sértett Karolina körbe-körbe rohangált az apátság körül és minden egyes ajtón megpróbált bejutni. Kint dörömbölt és kiabált, miközben odabent folyt a ceremónia. Szürreális jelenet lehetett...

Karolinát annyira megviselte ez a megalázó eljárás, hogy a koronázás napján lebetegedett és két hét múlva meghalt. 53 éves volt csupán. Karolina, aki jogilag királyné volt, úgy rendelkezett, hogy szülőhazájában, Németországban temessék el. Ám a király még halálában is megalázta feleségét. A temetési menet útvonalát úgy határozta meg, hogy az ne érintse a londoni City-t, hogy a londoni polgárok ne tudják leróni kegyeletüket az elhunyt királyné előtt. Azonban a temetési menet útvonala  mentén egy kisebb felkelés tört ki, a nép úttorlaszokat emelt, szabályosan eltérítette a halottas kocsit a kijelölt útvonaláról, mire a katonaság a tömegbe lőtt, ketten meg is haltak. Az események végén azonban nem volt más lehetőség, engedni kellett a népakaratnak, így a kocsis a City felé vette az irányt és a londoniak végül el tudtak köszönni igazságtalanul meghurcolt királynéjuktól. A királyné sírja ma is megvan a braunschweigi katedrálisban, sírfelirata így szól: Itt nyugszik Karolina, Anglia megalázott királynéja.

György élete visszalévő tíz évét az államügyekkel alig foglalkozva, leginkább evéssel és ivással töltötte, ám a nyilvánosság előtt nem mutatkozott, hiszen szégyellte, hogy 130 kilósra hízott. Amikor mégis megjelent valahol, az emberek kifütyülték, fújolták őt. György ezért utolsó éveiben ki sem mozdult a windsori kastélyból. Amikor 1830. júniusában meghalt, nagyon kevesen gyászolták ezt az önző, a feleségével szemben kegyetlen, piperkőc, felelőtlen, alkoholista, elhízott uralkodót. A windsori kastély Szent György kápolnája alatt található királyi kriptába temették el, kérésére a nyakában egy olyan nyaklánccal, amelynek medálján Maria arcképe szerepel.

Mivel nem volt törvényes örököse, a trónon öccse, IV. Vilmos követte, aki aztán hét évnyi uralkodás után hunyt el.

Fura belegondolni, hogy a ma a trónon ülő Erzsébet királynő közvetlen rokona IV. Györgynek, hiszen Erzsébet édesapja VI. György volt, akinek apja V. György, akinek apja VII. Edward, akinek anyja Viktória királynő, akinek pedig nagybátyja volt hősünk, IV. György.

A cikk végén pedig hadd írjak le még egy érdekességet:

London leghíresebb terén, a Trafalgar téren mind a mai napig megtalálható György király lovasszobra. A szobor még a király életében készült és eredetileg a ma az Oxford Street végén álló Marble Arch diadalív tetejére szánták. A szobor egy dologban különleges: a lovon ülő király lába alatt szokatlan módon nincs kengyel, a király lába csak úgy lóg a levegőben. Ennek az oka az, hogy György olyan kövér volt, hogy ha lóra ült volna, nem tudta volna betenni a lábát a kengyelbe. Micsoda frappáns fricska volt ez a szobrászművész részéről!

lovas.JPG

 

Felhasznált irodalom:

Ráth-Végh István: Fekete krónika. Gondolat kiadó, 1976

Geoffrey Regan: Királyi baklövések. Alexandra kiadó, 2007

Christopher Winn: I never knew that about London. Ebury Press, 2007

Brenda Lewis: Anglia királyai és királynői. Hajja és Fiai, 2004

Richard Cacendish: Kings and Queens. David & Charles, 2006

A múlt nagy rejtélyei. Reader's Digest, 2001

https://georgianera.wordpress.com/

http://the-lothians.blogspot.com/2013/07/the-funeral-of-king-george-iv-15-july.html

 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem halál betegség érdekesség London Nagy-Britannia Bonaparte Napóleon IV. György

2018.03.03.
14:09

Írta: DóraTibor

A székesfehérvári Királyi Bazilika

Ha van épület Magyarországon, ami "az" épület, a csupa nagy betűs ÉPÜLET, az szerintem nem a Mátyás-templom, nem a Parlament és nem is az egri vár. Országunk történelmének legfontosabb, legszentebb és legérdekesebb épülete kétségkívül a székesfehérvári Királyi Bazilika - pontosabban az egykori Királyi Bazilika, amit sajnos ma már így ismerünk: Romkert.

bazilika_1.JPG

Székesfehérvár szívében, a Püspöki Palota, és az Országalma-szobor tőszomszédságában, de a sokak által gyakran látogatott Alba Plázától is csupán öt perc sétára található meg ez a terület, ami romjaiban ma már csak sejteti az egykor itt állt hatalmas és gyönyörű bazilika elképesztő méreteit.

Egészen biztos vagyok benne, hogy Olvasóim közül sokan jártak már itt, de abban is biztos vagyok, hogy sokan még sosem látogattak el ide, annak ellenére, hogy esetleg közel élnek Székesfehérvárhoz. Hiszen ugyan mi néznivaló volna egy zöld réten és pár kőfal-maradványon? Bevallom, tizenéves koromban jómagam is voltam itt egy iskolai kirándulás során, és ugyanezt gondoltam.

Ez a terület azonban mára a szememben megtestesít mindent, ami a középkori Magyarországgal kapcsolatos. Ezek a kövek kézzelfogható közelségbe hozzák nekünk Mátyás királyt, Szent Istvánt, Károly Róbertet, Nagy Lajost, Könyves Kálmánt, Szapolyai Jánost, III. Bélát és még megannyi történelmi személyiséget, akikről az iskolában tanultunk. Ők itt álltak, itt ültek, sokan közülük itt kötöttek házasságot, sokukat itt temettek el. Ez a hely a magyar történelem legfontosabb, legszentebb helyszíne.

Ezen a helyen állt ugyanis a középkori Magyar Királyság legnagyobb, legfontosabb és egyik legdíszesebb épülete, a Nagyboldogasszony Bazilika. Orseolo Pétertől Habsburg Ferdinándig az összes magyar királyt és királynét itt koronáztak meg -  az egyetlen kivétel IV. Béla királyunk volt. Itt tették a koronát 45 király illetve királyné fejére. A 45 fős lista olyan neveket tartalmaz, mint az 50 évig uralkodó Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár, a várnai csatában a halálát lelő I. Ulászló, Hunyadi Mátyás és felesége Beatrix, Jagelló Izabella, Dobzse Ulászló, a mohácsi csatában odaveszett II. Lajos, a Hunyadi Lászlót lefejeztető V. László, vagy Vak Béla király.

A templom falai közé 15 királyunkat temettek el. Ha vissza tudnánk repülni az időben az 1500-as évek elejére, az alábbi uralkodóink sírjánál tudnánk fejet hajtani:

  • Szent István király
  • Könyves Kálmán
  • Vak Béla
  • II. Géza
  • II. László
  • IV. István
  • III. Béla
  • III. László
  • Károly Róbert
  • Nagy Lajos
  • Habsburg Albert
  • Mátyás király
  • ’Dobzse’ Ulászló
  • II. Lajos
  • Szapolyai János

 

Rajtuk kívül olyan történelmi személyiségeknek volt itt a sírja, mint Szent Imre herceg, a megvakított Álmos herceg, Ozorai Pipó vagy Mátyás király édesanyja, az Arany János által megverselt Szilágyi Erzsébet. Mellettük számtalan egyházi főméltóságot, főnemest és erdélyi vajdát is itt helyeztek örök nyugalomra.

Gondoljunk bele: a franciák ma bármikor el tudnak látogatni a Párizs északi részén lévő Saint Denis templomba, ahol valamennyi királyuk síremléke megtalálható - még akkor is, ha az 1789-es forradalom után a csontokat a forradalmárok kiszedték a sírokból és egy közös sírba dobálták azokat.

A lengyeleknek a krakkói Wawel-katedrálisba ellátogatva szintén megvan a lehetőségük, hogy odaálljanak nemzeti nagyjaik, királyaik sírjai elé.

Az angolok a londoni Westminster Abbey-ben és a windsori Szent György kápolnában tudnak tisztelegni királyaik sírjánál mind a mai napig.

A cseheknek a prágai Hradzsinban található Szent Vitus katedrálisban tehetik meg ugyanezt, míg az osztrákok a bécsi Kapuzinerkirche altemplomában tudják felkeresni Ferenc József, Mária Terézia és a többiek sírját.

Nekünk, magyaroknak, sajnos csak ezek a kövek maradtak meg egykori mesés gazdagságú és szépségű templomunkból. A történelem, a várak, és templomok szerelmeseként nekem az egyik legnagyobb szívfájdalmam ennek az épületnek a teljes pusztulása.

Néhány példán keresztül szeretném bemutatni ezt a fantasztikus épületet.

- Sajnos hiteles ábrázolás nem maradt fenn az épület megjelenéséről, ezért a kutatók csak kő-maradványokból és középkori utazók beszámolóiból tudnak következtetni a bazilika külső és belső díszítésére. Az egyik ábrázolás a Képes Krónikából származik, ezen a képen épp lángol az épület:

szekesfehervar_in_fire.jpg

- ez a XVI. századi ábrázolás távolból mutatja az épületet:

bazilika_2.jpg

- A templom méretei elképesztőek voltak. Ez a bazilika volt Európa egyik legnagyobb temploma. Amikor első változata Szent István királyunk halála után nem sokkal elkészült, 60 méter hosszú, 30 méter széles és 30 méter magas volt. Csak, hogy érzékeltessem a magasságot: egy mai, tízemeletes panelház kb. 30-32 méter magas!

- Az 1400-as években egy óriási tornyot építettek hozzá, melynek magassága 70-75, más becslések szerint 80-90 méter lehetett. Ez, az Ozorai Pipóról elnevezett torony korának minden képzeletét felülmúló építészeti csodája volt: közel kétszer magasabb volt, mint a Niagara-vízesés vagy a budapesti Szabadság-szobor! A Pipó-torony jóval magasabb volt, mint az 58 méteres soproni Tűztorony, a 60 méteres Debreceni Református Nagytemplom, és háromszor olyan magas volt, mint az egri minaret vagy a siófoki Víztorony.

- A templom tetőszerkezete többször leégett, az épület számos átépítésen is átesett. Mátyás király végeztette a legutolsó átépítést, bővítést az épületen. A Mátyás-kori átépítés után az épület hossza elérte vagy meg is haladta a 100 métert. Egy száz méter hosszú és 30, de tornyaiban 90 méter magas épület állt itt! Elképesztő méret ez: ilyen hosszú egy mai, szabványos focipálya!

- A www.ricco3dworld.com által készített videóban így képzelik el a templom külsejét Mátyás korában modern, számítógépes grafikával foglalkozó szakemberek:

vid1.JPG

- A templom köveit egyrészt kőbányákból hozták ide, másrészt az óbudai és a táci, lebontott római kori épületekből nyerték. Több kövön ezért római felirat olvasható, Szent István királyunk fennmaradt szarkofágja is egy átfaragott római kori síremlék. Az első király csontjai - jobb kézfeje, a Szent Jobb kivételével - ma már nincsenek meg, ám szarkofágja fennmaradt és meg is tekinthető a Romkertben:

bazilika_4.jpg

-  A középkorban ez az épület volt a királyi oklevelek és iratok őrzőhelye, és itt őrizték a Szent Koronát is.

- A középkori törvények szerint csak azt tekintették törvényes uralkodónak, akit az esztergomi érsek a Szent Koronával ebben a templomban koronázott meg. Károly Róbertet pl. azért kellett háromszor is megkoronázni, mert az első kettő alkalommal nem volt meg mindhárom feltétel.

 - A templom belső díszítettségét sem lehetséges bemutatni, mivel hiteles ábrázolás nem maradt fenn erről sem. Ám az alábbi idézetek segítenek elképzelni a bazilika mesés gazdagságát: Egy török történetíró feljegyzése szerint "a templom minden szegletében és zugában drága márványból kifaragott, csodálatos alakok" álltak. A Képes Krónika ad hírt arról, hogy "István király dússá tette a maga alapította fehérvári bazilikát, ellátta arany oltárokkal, kelyhekkel és keresztekkel, színaranyból szőtt, drágakövekkel ellátott papi öltözetekkel (...) egyidejűleg Gizella királyné a megnevezett egyházat módfelett gazdagította arany keresztekkel, kannának, oltártáblákkal, kelyhekkel, gyöngyökkel és ékességekkel". Branczeiz Zsuzsanna 2012-ben megjelent kötetében található ez az ábra, ami az ásatásokon előkerült kövekből próbálja rekonstruálni a bazilika főkapuját. Csodálatos, királyi épülethez méltó alkotás lehetett a kapu:

bazilika_3.jpg

- Ebben a youtube videoban a bazilika boltozatát rekonstruálták 3D technológiával:

- Több királyunk holttestét időt, energiát és pénzt nem kímélve nagy távolságokról is ide hozták, hogy az elhunyt uralkodó szent "társaságban": az első király, Szent István síremléke közelében nyugodhasson. Károly Róbert Visegrádon, Mátyás király Bécsben, Nagy Lajos Nagyszombaton, míg II. Lajos a mohácsi csatában halt meg. Mégis, a fehérvári bazilika falai között temették el őket.

 

Az eddigiek alapján egyértelmű, hogy a templomépület központi szerepet töltött be egészen az 1500-as évekig. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi történt, mi akasztotta meg a bazilika egyenletes fejlődését az 1500-as években. A választ a török hódításában találjuk meg.

A török 1543-ban elfoglalta Székesfehérvárt. Feljegyzésekből tudjuk, hogy Szulejmán kifejezett parancsára ekkor még háborítatlanul hagyták a templom sírjait, egyedül Szapolyai János sírját dúlták fel, akinek holttestét ki is vették a sírjából és kidobták a templomból.

A török 1568-ban aztán mecsetként kezdte el használni az épületet, ekkor távolították el a padozat felett elhelyezkedő síremlékeket. A csontok egy része ekkor elkallódhatott, ám meg is maradt sok közülük: az Anjou-kápolnában elásva, halmokba öntve sok csontot találtak a régészek.

A legnagyobb csapás 1601-ben érte az épületet. Keresztény csapatok visszafoglalták a várost a töröktől, ám a lőporraktárnak használt épület az ostrom során felrobbant, a hatalmas Pipó-torony összeomlott, az épület nagy része leégett. S ami igazán megdöbbentő: az ekkor még épen maradt királysírokat keresztény (a mai Belgium és Hollandia területéről érkezett) zsoldoskatonák fosztották ki! Nagy Lajos és családja, illetve Károly Róbert sírjait tehát nem a törökök dúlták fel! Nagy Lajos sírjának csodálatos, márvány fedlapját a zsoldosok egyszerűen felrobbantották, hogy hozzáférjenek a csontváz mellett elhelyezett kincsekhez.

Egy évnyi keresztény uralom után a török visszafoglalta a várost, Székesfehérvár közel 100 évig tehát ismét török kézre került. A török természetesen nem építette újjá a felrobbant templomot: a romok hosszú évtizedeken át pusztultak. Mire a keresztény seregek véglegesen kiűzték a törököt, az egykor csodás templom egy kifosztott, kiégett, félig összedőlt, elhanyagolt, magára hagyott, tetőzet nélküli romhalmaz lett.

A végső csapást azonban nem az idegen zsoldosok és nem is a törökök mérték a templomra. Feljegyezték, hogy Mátyás király vagy az Anjou-k kápolnája az 1700-as, sőt, még az 1800-as évek elején is állt, sőt, mivel ezek a templom 1601-es robbanásától távoli ponton helyezkedtek el, nem sérültek meg végérvényesen. Még miséket is tartottak ezekben az épületrészekben az 1800-as évek elején! Ám a templom maradványait a püspökség és helyi lakosság az 1800-as évek közepén lebontotta. A templom köveit elhordták, a köveket lakóházakba és a városfalba építették be a helyiek.

Megdöbbentő tény, hogy a püspökség az 1800-as években alkalmazott egy kőásót, aki a kiásott kő négyszögöle után 2 Ft-ot kapott. 1839-ben a kőásó úgy vállalta el a munkát, hogy az ásás közben előkerülő ékszereket, kincseket megtarthatta.

A bazilika területén - ma így mondanánk: az ásatási területen - építették fel 1788 és 1801 között a ma is álló püspöki palotát; ez a palota is javarészt a templom köveiből épült fel. A ma álló épület és annak kertje tehát 'belóg' a középkori templom területébe, a palotát szó szerint ráépítették a romokra. (lásd a legelső képet, a légi felvételt.) Egészen biztos vagyok benne, hogy a vakolat alatt temérdek Árpád- és Anjou-kori sírkő, kőfaragvány, díszes építőelem van az épület falaiban, ám mivel a püspöki palota műemlék, ezeket a falakból kiszedni nem lehet. Valószínűleg tehát soha nem fogjuk ezeket a köveket látni.

bazilika_5.JPG

A város fejlődésével aztán egyre több csatornát kellett ásni a belvárosban, és mivel az 1800-as években még nem létezett műemlékvédelem, a munkások csákányukkal, ásóikkal keresztbe-kasul szabdalták az egykori bazilika területét. Feljegyezték, hogy több csontvázat is találtak, de ezeket nem tárták fel; a munkások nemes egyszerűséggel kidobták a sírokból a csontokat és haladtak tovább a munkával. Elképesztő rombolás zajlott ekkor is, több királysír is megsemmisülhetett.

1848-ban aztán márvány sírfedlapon koppant az egyik munkás csákánya. Ekkor a városi tanács már értesítette a Magyar Nemzeti Múzeumot, és Érdy János régész 1848. decemberében öt háborítatlan sírt tárt fel, melyből kettő márvány koporsóban volt. Íme egy rajz a feltárt sírokról:

bazilika_7.jpg

A régészek megállapították, hogy III. Béla király és felesége, Antiochiai Anna csontvázát találták meg teljes temetési díszben: halotti koronákkal, gyűrűkkel, melldíszekkel, kardokkal, sarkantyúkkal és egy püspöki kereszttel. A csontvázakat 1898-ban a budavári Mátyás-templomban temették el, ma is ott láthatóak. III. Béla az egyetlen Fehérváron eltemetett király, akinek a sírja ránk maradt. Ám vajon valóban III. Béla és Anna királyné csontjait rejtette a sír? Komoly tudósok vitatják, hogy valóban III. Béláról van szó, hiszen egyrészt az 1100-as évekből származnak a leletek, másrészt csak annak az elhunytnak a sírjába volt szokás püspöki körmeneti keresztet tenni, aki püspök volt - ám Béla sosem volt püspök. Ellenben Könyves Kálmánnal! A ma Budapesten lévő sír tehát hivatalosan III. Béláé, ám egyes szakértők szerint lehet, hogy inkább Könyves Kálmán csontjait rejti.

bazilika_6.jpg

A XIX - XX. századtól több tudatos, régészeti igényességgel és tudatossággal végzett feltárás zajlott az egykori bazilika területén. Meg kell említeni Henszlmann Imre, Kralovánszky Alán és Biczó Piroska nevét, akik az eddigi feltárásokat vezették. A kutatás napjainkban is tart.

A robbanás, robbantás, ostromok, fosztogatások, a sírok feldúlása ellenére maradtak ránk csontok. A régészeti feltárások számtalan csontot hoztak felszínre. Ezeket a csontokat, több esetben teljes csontvázakat a Romkert területén található csontkamrában (osszáriumban) dobozokba zárva helyezték el a szakemberek. Sajnos sírkő, felirat és sírmellékletek híján nem tudjuk, hogy kiknek a koponyái vagy épp lábszárcsontjai maradtak ránk, de nagyon is elképzelhető, hogy erdélyi vajdák, főpapok, vagy épp Mátyás király, Károly Róbert és Nagy Lajos csontjai várják azt, hogy DNS vizsgálatokkal azonosítsák és társítsák őket. Remélem, hogy eljön az az idő, amikor a tudomány fejlődésének köszönhetően lehetőség lesz azonosítani és méltó helyre, kellő tisztelettel eltemetni egykori uralkodóink közül néhányat.

 

Cikkem összeállításához felhasználtam az alábbi köteteket illetve honlapot:

- Branczeiz Zsuzsanna: A székesfehérvári Királyi Bazilika (2012)

- Kralovánszky Alán: Székesfehérvár, Királyi Bazilika I. - II. kötet (1988)

- Fitz Jenő: A székesfehárvári középkori bazilika (1956)

- A székesfehérvári Boldogasszony bazilika történeti jelentősége (szerk.: Farkas Gábor, 1996)

- https://www.youtube.com/watch?v=n6UQv2LNPvI

 

A képek forrása:

Az Internetről szabadon letölthető állományok

 

2 komment

Címkék: történelem háború érdekesség rejtély Székesfehérvár Hunyadi Mátyás Kapucinusok temploma Koronázó Bazilika

2017.12.28.
01:43

Írta: DóraTibor

Marie Antoinette, francia királyné

Tanultunk róla az iskolában. Diákemlékeinkből talán annyi rémlik, hogy francia királyné volt, akit lefejeztek, no meg talán emlékszünk a kenyeres-kalácsos mondására. Ennél sokkal több információ talán nem is él róla a köztudatban. Pedig mennyi mindent lehet tudni róla!

marie_antoinette_00.jpg

1755. november 2-án Bécsben Mária Terézia német-római császárné, osztrák uralkodó, cseh és magyar királynő életet adott tizenötödik - a tizenötödik! - gyermekének, akit Mária Antónia Jozefa Johanna néven kereszteltek meg.

Mária Antóniát születése óta királynénak nevelték. Szülei a német-római császári pár voltak, így gyermekkora mesés gazdagságban és a legelőkelőbb főúri környezetben telt. Életének későbbi eseményei érdekében fontos, hogy bele tudjuk képzeljük magunkat a helyzetébe: neki a pompa, a luxus, a hatalom természetes dolog volt. Nem tudta, de még valószínűbb, hogy nem is igazán érdekelte, hogy honnan, kiknek a munkájából származik a jólét. Az alattvalókat szó szerint alárendelt embereknek tartotta, és hitte, hogy neki és családjának Isten kegyelméből származik a hatalma, neki Istentől kapott joga van a fényűző élethez. Íme egy festmény, amiről a 12 éves hercegnő, azaz egy hatodik osztályos kislány néz ránk:

marie_antoinette_01.jpeg 

A hercegnő 10 éves volt, amikor az európai uralkodóházak politikai érdekei miatt eljegyezték a nála alig egy évvel idősebb Lajos Ágost francia trónörökössel, majd 15 évesen megtartották az esküvőt. Férje négy évvel később trónra került, így lett a 18 éves hölgy Franciaország királynéja.

A férje mellett a trónon eltöltött 18 év alatt az eleinte közkedvelt, gyönyörű, fiatal királynéból a nép által gyűlölt, megvetett közellenség lett, akit aztán 1793-ben kivégeztek.

A legfontosabb információk ezek. Ám ismét érdemes a felszínt kicsit megkapargatni, hiszen a királyné élete számtalan érdekességet rejt.

- Édesanyja nem volt más, mint a mi Mária Terézia királynőnk. Ő volt a legkisebb lány a császári családban és állítólag ő volt a királynő kedvenc gyermeke.

- Édestestvérei között két magyar uralkodót is találunk: Legidősebb bátyja az 1780 és 1790 között uralkodó II. József, a "kalapos király" volt, ahogy a következő uralkodónk, II. Lipót (1790 - 1792) is a testvére volt.

- Amikor 15 évesen megérkezett Franciaországba, egy, pontosan az országhatárra épített házba lépett be.  Itt levette osztrák ruháját, majd a francia oldalon lévő szobában felvette új, királynéi ruháját és így lépett francia földre. Ekkor változott meg a neve is: Az addig németesen Maria Antonia néven ismert hercegnő ekkor lett Marie Antoinette királyné. Egészen érdekes élmény látni saját kezű aláírását:

marie_antoinette_08.gif

- XVI. Lajos, a fiatal, nem különösebben jó képességű, gyermeteg király hét évig nem teljesítette házastársi kötelességeit. A pletykák ekkor indultak meg, hiszen mindenki várta volna a trónörökös megszületését, ám a házastársak között semmiféle testi érintkezés nem történt. Mária Terézia ekkor Párizsba küldte fiát, a későbbi II. Józsefet, hogy beszéljen húgával és sógorával az utódnemzés kérdéseiről. II. József volt az, aki felvilágosította az akkor 22 éves királyi párt! Ekkor derült ki, hogy XVI. Lajosnak fitymaszűkülete volt, amit ezután megoperáltak, és hét év után a házasságot sikerült végre elhálni.

marie_antoinette_02.jpg

- Lajos király és felesége, Marie annak ellenére, hogy politikai okokból kötöttek házasságot, húszas éveik vége felé egészen közel kerültek egymáshoz, és Lajos egy idő után igaz szívvel rajongott gyönyörű feleségéért.

- Mária Terézia egyértelműen dinasztikus okokból adta lányát a francia trónörököshöz. A franciák azonban nem szerették az osztrákokat, és a királynéra kezdetektől sokan úgy tekintettek, mint egy kémre, aki a férjét, a királyt osztrák befolyás alá kívánja vonni. Ezért hát pamfletek, gúnyos karikatúrák kezdtek megjelenni róla, amiben következetesen így nevezték: L'Autrichienne, aminek a jelentése: "Az osztrák nő", ám a francia nyelvben a chienne szó szajhát jelent, így kapott a királyné kettős jelentésű, igen sértő gúnynevet.

- A királyné népszerűtlenségének fő oka származása mellett az volt, hogy azt az életmódot folytatta, amit gyerekkorában Bécsben megszokott: királynéként hatalmas ruhatárral rendelkezett, fényűző bálokat adott, szerencsejátékokat játszott, hatalmas összegeket költött parókákra, parfümökre és ékszerekre, miközben a nép éhezett. Ennek természetesen híre ment és a nép a pazarló, külföldi királynét kezdte okolni a szegénységért, éhezésért.

marie_antoinette_10.jpg

- Az anekdota, mely szerint a királynőt tájékoztatták, hogy a népnek nincs kenyere, mire ő azt válaszolta, hogy "egyenek akkor kalácsot", csúsztatás és negatív propaganda eredménye. Marie a kutatások szerint soha nem mondta ezt.

- Marie nem érezte jól magát a nagyon szigorú protokoll szerint működő versailles-i udvarban, ezért sok időt töltött a kastély parkjában lévő Kis Trianon-palotában. Ez a barokk kastély a királyné magánkastélya volt: csak az léphetett be ide, akit Marie személyesen meghívott. A luxusnak és a felsőbbrendűségnek olyan példáit lehet itt találni, mint az az étkezőasztal, ami a padlóba süllyeszthető volt - a személyzet az alagsorban megterített, majd az ételekkel teli asztalt felhúzták a díszes terembe, hogy a királyné ne is találkozzon a személyzettel. (A Kis Trianon-kastély nem azonos a tragikus emlékű Nagy Trianon-kastéllyal.)

- A királyné Versailles-ben építtetett magának egy mesterséges falut, a ma is látogatható Hameau de la Reine-t, ahol parasztruhában járt-kelt és szórakozásképpen eljátszotta, mintha ő is egyszerű származású asszony volna. Miközben ő és meghívott vendégei nevetve élték ezt a fantáziavilágot, a tényleges fizikai munkát valódi parasztok végezték.

 - Marie népszerűtlenné válásával egyidejűleg minden alapot nélkülöző, pornográf gúnyrajzok és röpiratok jelentek meg Párizsban, melyekben a legkülönbözőbb bűnökkel kapcsolták össze a nevét. Hűtlenség, orgiák, leszbikus kalandok szerepeltek a rajzokon és a cikkekben. El lehet képzelni, hogy egy bigottan vallásos uralkodócsaládban felnőtt ifjú hölgyet hogy érinthettek ezek az ócska, hazug, ám a népre kétségtelenül komoly hatást gyakorló 'alkotások'. Sok ilyen rajz közülük ránk maradt - ezek mind felháborítóan obszcén, lejárató propaganda-művek. Itt pedig egy 1789-es kiadású pamflet, a Királyi Orgia, amiben szintén L'Autrichienne-nek nevezik:

marie_antoinette_12.jpg

- A királynét az egekbe szökő és felesleges költségek miatt az államadósság fő okozójaként is látta a nép, ezért sokan Madame Deficit néven emlegették.

- Marie Antoinette-nek négy gyermeke született. Közülük kettő még gyermekként meghalt. A forradalmat csak legidősebb lánya, Mária Terézia Sarolta élte túl, aki végül 72 évesen, 1851-ben távozott az élők sorából.

marie_antoinette_11.jpg

- A forradalom győzelme után férjét, a 38 éves királyt perbe fogták és 1793. január 21-én guillotine-nal kivégezték. Érdekesség, hogy a király élete egyetlen szavazaton múlt: A Nemzetgyűlés 361:360 arányban küldte a nyaktiló alá a trónfosztott uralkodót.

- A forradalmárok az özvegy Marie-t elszakították két, életben maradt gyermekétől és börtönbe vetették. A megpróbáltatások, gyermekei és férje halála, a megalázás és a minden irányból érkező gyűlölet hatására a harmincas éveiben járó Marie néhány hét alatt teljesen megőszült.

- Tíz hónappal férje kivégzése után a jakobinusok követelésére bíróság elé állították, ahol elképesztő vádakat fogalmaztak meg vele szemben. A bírósági tárgyalásnak álcázott színjáték során még azzal is megvádolták, hogy saját, 8 éves fiával tartott fenn vérfertőző kapcsolatot. Az addig butának tartott vádlott büszkén, bátran védte magát és kivívta több jelenlévő szimpátiáját.

marie_antoinette_04.jpg

- Az ítélet azonban nem lehetett kérdéses. Marie-nak is meg kellett halnia. 1793. október 16-án fejezték le Párizsban, a mai Concorde téren, amit akkor a Forradalom terének hívtak. (Aki járt már Párizsban, valószínűleg felkereste ezt a teret: Ez az a tér, ami a Champs Élysées sugárút egyik végén van - a sugárút másik végén magasodik a Diadalív. A Concorde tér közvetlen szomszédságában található a Tuileriák kertje.)

- A kivégzés előtt a hóhér levágta a volt királyné haját, hogy a nyaktiló biztosan le tudja vágni a fejét. A mindig fényűző ruhákban és pompás hajkölteményekkel megjelenő Marie Antoinette-et rövidre nyírt hajjal és egy fehér, hálóing-szerű ruhában fektették a guillotine alá. A jelen lévő tömeg eközben szidalmazta, köpködte őt, a királyné azonban még így is meg tudta őrizni királynéi méltóságát. Bátran, tartással, büszkén, elszántan lépett a vérpadra.

marie_antoinette_07.png

- A vérpadon állva véletlenül rálépett a hóhér lábára. Életének utolsó kimondott mondata a hóhérnak szólt: "Monsieur, je vous demande pardon, je ne l'ai pas fait exprès." (Ne haragudjon, uram, nem volt szándékos.)

- A királyi pár természetesen nem kapott méltó temetést, holttestüket a Madeleine temetőben tömegsírba dobták. Onnan több, mint húsz év múlva, a monarchia helyreállítása után exhumálták mindkettejüket és a francia királyok hagyományos temetkezőhelyére, a Párizstól északra lévő Saint Denis bazilikába temették őket.

- Ma a Saint Denis bazilika altemplomában egymás melletti sírban nyugszik XVI. Lajos és Marie Antoinette. Sírjuk egy egyszerű, mégis elegáns fekete márványlap. A képet a két, rózsával díszített sírról magam készítettem 2016. májusában. Elnézést kérek a fotó gyenge minőségéért, de az altemplomban nagyon rosszak voltak a fényviszonyok.

marie_antoinette_13.jpg

- A templomban egy kettős szobor is található, amin térdepelve, imádkozva ábrázolják a királyi párt.

marie_antoinette_14.jpg

 - A végére pedig egy kis londoni érdekesség. A Madame Tussauds panoptikum három helyen is megemlíti Marie Antoinette-et. Az egyik teremben eredeti, az 1700-as években személyesen Madame Tussaud által készített viasz-figurákat láthatunk a királyi párról, majd a kivégzett áldozatok levágott fejei vannak kiállítva, végül pedig az a guillotine-penge is látható, ami levágta a királyné fejét - itt megemlítik, hogy a pengét a hóhér családjától vásárolták meg.

marie_antoinette_09.JPG

marie_antoinette_17.jpg

 

A képek forrása: Saját képek, illetve az Internetről szabadon letölthető állományok.

 

1 komment

Címkék: történelem kivégzés érdekesség Párizs Franciaország Marie Antoinette

2016.12.17.
16:46

Írta: DóraTibor

Martin Luther King, jr.

Élt egy ember a XX. század közepén, akinek a pozitív megítélése halála után több évtizeddel is világszerte kikezdhetetlen. Ennél a Nobel-békedíjas férfinál talán senki sem tett többet az USA-ban az emberi jogokért és az emberek közti egyenlőségért. Ma Martin Luther King-ről olvashattok érdekességeket.

mlk_01.jpg

King egy színes bőrű baptista lelkipásztor volt, aki az 1950-es - 1960-as években élére állt a fehér és nem fehér bőrű amerikaiak közti jogi egyenlőtlenségek elleni harcnak, mindvégig a békés ellenállást és az erőszakmentességet hirdetve. Ma, amikor az Egyesült Államoknak színes bőrű elnöke van, illetve számtalan színes bőrű énekest, politikust, show-műsorvezetőt, színészt ismerünk az USA-ból, nehéz elképzelni egy olyan kort, amikor a nem fehér bőrűek nem utazhattak buszokon, nem tanulhattak egyetemeken, nem szavazhattak a választásokon - pedig mindez így volt, mégpedig alig 50-60 évvel ezelőtt. Az, hogy a ma élő afroamerikaiak egy sokkal szabadabb világban élhetnek, nagyon nagy részt Martin Luther King-nek köszönhető.

mlk_04.jpeg

Ám lássuk, hogy a viszonylag széles körben ismert tényeken túl milyen érdekességeket lehet tudni Martin Luther King-ről!

Martin Luther King jr. 1929-ben született. Eredeti, születéskori neve ifj. Michael King volt. Édesapja, id. Michael King azonban - a német reformációt az 1500-as években elindító Luther Márton (angolul Martin Luther) tiszteletére - 1934-ben a saját és legidősebb fia nevét is Martin Luther King-re változtatta.

King gyerekkorában kitűnt társai közül éles esze miatt. 15 éves korában két osztályt is átugorva nyert felvételt egy főiskolára.

A tiszteletes 1953-ban vette feleségül Coretta Scott-ot, akitől később négy gyermeke született. A nászéjszakát morbid módon egy ravatalozóban töltötték, mert 1953-ban színes bőrűek még nem bérelhettek ki szállodai nászutas lakosztályt. King egyik ismerőse az általa üzemeltetett ravatalozót tudta nekik felajánlani.

Martin Luther King óriási szónoki tehetséggel volt megáldva. Leghíresebb beszédét, az 1963. augusztusi I have a dream-et Washingtonban több, mint 200.000-en hallgatták meg. Ebben a beszédében a rasszizmus, a faji megkülönböztetés végét kérte, követelte. A beszéd ma az amerikai iskolákban tananyag.

"Van egy álmom, hogy egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai közösen tudnak leülni a testvériség asztala mellé.

Van egy álmom, hogy egy napon még Mississippi állam is, amely ma az igazságtalanság és az elnyomás forróságától szenvedő sivataga, a szabadság és a jog oázisává fog változni…

Van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket!"

1964-ben, az emberi jogok erőszakmentességen alapuló védelméért Nobel Békedíjat kapott. Ekkor 35 éves volt, ezzel ő lett az addigi legfiatalabb férfi díjazott. A díjjal járó több, mint 50.000 dollárt (mai értéken 400.000 dollárt, kb. 120 millió Ft összeget) a polgárjogi mozgalomnak adományozta.

mlk_02.jpeg

Az USA-ban szokás a híres embereket is becenevükön (lásd: Bill Clinton, Joe Biden, Jimmy Carter...) vagy monogramjukon hívni, emlegetni. Martin Luther King-et emiatt sokan MLK-ként ismerik, bár életében a legtöbben Dr. King-ként szólították meg.

King-et az FBI lehallgatta - és tette ezt mindezt az akkori igazságügy-miniszter, Robert Kennedy (John F. Kennedy elnök öccse) engedélyével. Azzal gyanúsították, hogy kommunista elveket vall, emellett az FBI vezetője, J. Edgar Hoover meg volt győződve róla, hogy ő az ország legkártékonyabb állampolgára.

Dr. Kinget összesen 29-szer tartóztatták le. Kennedy elnök - ekkor még elnökjelöltként - egyszer azonban megmentette a börtöntől, amikor gyorshajtás miatt akarták börtönbe zárni. Az, hogy 25 mérföldes sebességkorlátozás mellett 30 mérföldes sebességgel vezetett, túl átlátszó indok volt az akkor már országosan ismert polgárjogi harcos félreállításához. Kennedy közbenjárásának köszönhetően King-nek ekkor végül nem kellett börtönbe vonulnia.

King-nek egy gyengéje volt: a szép nők. Közeli ismerői tudtak csak legendás szoknyavadász mivoltáról. Képtelen volt hűséges lenni feleségéhez, négy gyermeke anyjához. Utolsó éjszakáját is egyik szeretőjével töltötte, akinek a halálos lövés leadása után megtiltották, hogy a kórházba kövesse King-et - így akarták eltussolni az ügyet és megőrizni King jó hírét a közvélemény előtt.

mlk_03.jpg

Dr. King-ről szerintem kevesen tudják, hogy halála után három évvel megnyerte a zenei Oscar-díjnak is hívott Grammy-díjat! Egyik beszédét kiadták lemezen, és a beszéd-kategóriában ez a felvétel győzött 1971-ben.

Többször is életére törtek. 1955-ben gyújtóbombát dobtak a házára, 1958-ban pedig egy elmeháborodott nő egy késsel mellkason szúrta - a penge csupán egy centiméterrel kerülte el az aortát, így a tiszteletes akár egy köhögésbe is belehalhatott volna, de csodával határos módon túlélte a támadást és egy három órás műtét után végül teljesen felépült.

Az utolsó merényletkísérlet azonban sikeres volt. 1968. április 4-én a Tennessee állambeli Memphis-ben található Lorraine Motelben szállt meg. Kora este kilépett a motelszobája elé, a nyitott teraszra. Egy szemközti házban rejtőzködve, a fürdőszoba-ablakban állva erre a pillanatra várt gyilkosa, egy James Earl Ray nevű szélsőségesen rasszista merénylő, és puskájából egy lövést adott le King-re. A lövedék 18:01-kor találta el és az arcán hatolt be. A golyó szétroncsolta a tiszteletes állkapcsát, majd a nyakon keresztülhaladva több ideget, vénát és csigolyát is megsértett, végül a vállában állt meg. A tiszteletes azonnal elvesztette eszméletét és összeesett. A lövés olyan erővel érte, hogy leszakadt a nyakkendője is. Martin Luther King-et egy óra múlva halottnak nyilvánították. Egy fényképész megörökítette a lövés utáni pillanatokat: dr. King munkatársai abba az irányba mutatnak, ahonnan a lövés érkezett, a tiszteletes pedig már eszméletlenül fekszik a földön.

mlk_05.jpg

A jelenlévők feljegyezték Dr. King utolsó szavait. Másodpercekkel a lövés becsapódása előtt a vele lévő zenészhez, Ben Branch-hez szólt. Azt kérte tőle, hogy az aznap esti szertartáson játssza el a Take My Hand, Precious Lord című gospelt. A tiszteletes életének utolsó szavai ezek voltak: "Szépen játszd." (Play it real pretty.)

A moteltulajdonos felesége, Lorraine Bailey szemtanúja volt a halálos lövésnek. Az asszonyt, akiről a tulajdonos elnevezte a motelt, annyira megviselték a látottak, hogy szívrohamot kapott és meghalt. Mivel abban a korban még kézi kapcsolással működő telefonközpontok működtek, King munkatársai nem tudták telefonon hívni a mentőket, hiszen a moteltulajdonos felesége volt az, aki a telefonközpontot kezelte - volna. Végül egy arra járó rendőrautó segítségével tudtak a tiszteleteshez mentőt hívni.

A gyilkos elmenekült a gyilkosság után. Először autóval Kanadába, majd hamis kanadai útlevéllel Lisszabonba, végül Londonba szökött. A merénylet után két hónappal a londoni Heathrow reptéren fogták el, majd 99 év börtönbüntetésre ítélték. A gyilkos azonban 1977-ben megszökött a börtönből! 3 nap hajsza után elfogták és plusz egy év büntetést kapott a szökéséért. A kalandos életű Ray 1998-ban, 29 év raboskodás után, 70 évesen, Hepatitis-C fertőzésben halt meg a börtönben. Végrendeletében kikötötte, hogy nem akar amerikai földben nyugodni az őt ott ért méltánytalanságok miatt, ezért ősei szülőföldjén, Írországban szórták szét hamvait.

mlk_10.jpg

Jóllehet King erős dohányos volt, ezt a tényt igyekezett eltitkolni családja és a nyilvánosság elől. Soha nem dohányzott nyilvános helyen, ahogy gyermekei sem látták egyszer sem cigarettával a kezében. Akkor is dohányzott, amikor lelőtték a motelszoba ajtaja előtt. Egyik segítője, Billy Kyles azonban, tudva arról, hogy mennyire nem akarta King, hogy kiderüljön róla ez a szenvedélye - kivette az eszméletlenül fekvő, halálos sebet kapott tiszteletes zsebéből a cigarettás dobozt, illetve kezéből a félig elszívott cigarettát.

A tiszteletes holttestének boncolásakor azt a megdöbbentő tényt találták az orvosok, hogy 39 éves kora ellenére a szíve olyan állapotban volt, mint egy 60 éves emberé. A mozgalmában folytatott harc, a sok konfliktus, az állandó stressz és a rendszertelen táplálkozás ennyire tönkretette a szervezetét.

A temetés előtt Dr. King özvegye azzal szembesült, hogy a gyerekei túl kicsik ahhoz, hogy megértsék édesapjuk halálát. Ezért, abban a reményben, hogy a gyerekek így könnyebben megértik, hogy édesapjukat többé nem látják viszont, nyitott koporsós temetést szervezett. Ekkor készült ez a fotó a ravatalon, koporsóban fekvő tiszteletesről, akinek feje a golyó ütötte seb eltakarása érdekében fekszik ferdén.

mlk_08.jpg

King halála után a családját számtalan tragédia érte. Dr. King öccse, Alfred Daniel King 39 éves korában megfulladt egy úszómedencében - mindez a híres testvér halála után alig több, mint egy évvel történt. King édesanyját, Alberta King-et 1974-ben egy templomban, az istentisztelet közben lőtte le egy Marcus Wayne Chenut nevű merénylő. King 70 éves édesanyja épp orgonán játszott, amikor gyilkosa több lövéssel agyonlőtte. És ha ez nem lett volna elég tragédia, dr. King úszómedencébe fulladt testvérének gyermekei közül hárman is nagyon fiatalon haltak meg szívbetegségben.

King édesanyjának gyilkosát halálra akarták ítélni tettéért, de a King család kifejezett kérésére az ítéletet életfogytig tartó börtönbüntetésre változtatták. A gyilkos 1995-ben, 44 évesen halt meg a börtönben.

Az Amerikai Egyesült Államokban összesen három embernek adatott meg az a tisztesség, hogy a születésnapja államilag elismert nemzeti ünnep lett. Az egyikük a földrész felfedezője, Kolumbusz Kristóf, (október 12. körül ünneplik a Columbus Day-t), a másik az ország első elnöke, George Washington (a Washington's Birthday-t február 15-21. körül ünneplik). A harmadik pedig Martin Luther King, akinek napját január 15. és 21. között szokás megünnepelni.

Az USA-ban közel ezer utcát, parkot, közterületet, illetve számtalan könyvtárat, iskolát neveztek el King-ről.

Martin Luther King özvegye, Coretta 2006-ban halt meg. Amíg el nem készült végleges, közös sírhelyük, addig egy ideiglenes sírban temették el. Ma azonban már együtt vannak elhelyezve koporsóik. Ez Corettának tehát a második, míg Dr. King-nek már a harmadik, ám immár végső nyughelye.

mlk_11.jpg

 

A  képek forrása: Az Internetről szabadon letölthető tartalmak.

 

Szólj hozzá!

Címkék: történelem halál érdekesség gyilkosság USA Kennedy Martin Luther King

2016.12.02.
01:13

Írta: DóraTibor

Bonaparte Napóleon

Ugye, mennyire szokatlan a franciák egyik legnagyobb nemzeti hősének, a világtörténelem egyik legnagyobb katonai zsenijének a neve így leírva: Napoleone di Buonaparte? Ám bármennyire is furcsa ez az olaszos írásmód, Bonaparte Napóleon születési neve mégis ez volt. 

A franciák nagy császára ugyanis nem volt francia! Olasz családból származott, Korzika szigetén született. Szüleinek neve igencsak bizonyítja olasz származását: Édesapját Carlo Maria di Buonaparte-nak, Édesanyját Maria Letizia Ramolino-nak hívták.

napoleon_01.jpg

Azokat, a középiskolai történelemórákon is ismert tényeket, mely szerint milyen fiatalon tűnt ki katonai zsenijével és milyen országos hírnevet ért el meglepetés-számba menő győzelmeivel, most nem részletezem, hiszen a poszt célja ismét csak a kevésbé ismert érdekességek bemutatása. A császári hatalom megszerzése, a sikeres és sikertelen hadjáratok, majd két száműzetésének tényét sem taglalom részleteiben, ugyanebből az okból. Nézzünk hát - a blog címéhez méltó módon - érdekességeket Napóleonról!

napoleon_02.jpg

A későbbi császár fiatalkorában lelkes korzikai nacionalista, a francia elnyomók ellen harcoló korzikai hazafi volt, aki a húszas éveiben változtatta meg identitását és ekkor vette fel a franciásan csengő Napoléon Bonaparte nevet.

A későbbi császár szülei negyedik gyermekeként született. A 13 gyermek közül 8 élte meg a felnőttkort. Később, már császárként Napóleon a testvérei közül a legtöbbet európai uralkodóházak élére ültetett: Joseph Nápoly, Szicília és Spanyolország királya, Lucien Canino és Musignano hercege, Elisa Toszkána nagyhercegnője, Louis Hollandia királya, Pauline Guastalla uralkodónője, Caroline Nápoly királynéja, míg Jerome Vesztfália királya lett.

Fiatalkorában, egyedüli korzikaiként nyert felvételt a híres párizsi katonai iskolába, az École Militaire-be, mely ma is megtalálható Párizsban, az Eiffel-torony mellett elterülő Mars-mező végén, ahol az édesapja halála miatti anyagi nehézségek miatt egy év alatt végezte el két év tananyagát.

Több forrás is feljegyezte, mennyire botfülű volt. Ha erősen gondolkodott vagy ha ideges volt, körbe-körbe sétált a szobájában és énekelt, dúdolt egy dallamot vagy hümmögött - de a császárnak annyira nem volt tehetsége a zenéhez és dallamokhoz, hogy soha, senki nem tudta felismerni az adott dalt.

Napóleon szaglása azonban igen kifinomult volt, nagyon messziről megérzett és felismert nagyon sokféle illatot. A festék szagát viszont képtelen volt elviselni. Nem egy alkalommal megtörtént, hogy frissen festett lakosztályából átköltözött egy régebbibe, annyira zavarta a friss falfesték szaga.

Napóleonnak két felesége volt. Az első Joséphine de Beauharnais volt (első kép), akinek első férjét guillotine-nel lefejezték a forradalom során. Bár Josephine-nek Napóleontól nem született gyermeke, első házasságából született fián keresztül ő a közvetlen őse a mai belga, luxemburgi és a norvég uralkodóknak. A gyermektelenség miatt aztán 1810-ben Napóleon elvált tőle és egy Habsburg főhercegnőt, Mária Lujzát (második kép) vett feleségül, akitől egyetlen fia, a Sasfiók-ként is ismert Napoléon François Joseph Charles Bonaparte (harmadik kép) született. A szerencsétlen sorsú, rövid életű trónörökös 21 évesen, tuberkulózisban hunyt el Bécsben. Holttestét csak 1940-ben, Hitler utasítására szállították Párizsba.

napoleon_15.jpg

Napóleon a hatalma csúcsán, büntetésből előszeretettel húzogatta a hibázó katonai vezetőinek és alárendeltjeinek fülét, ahogy szerette megcsípni a hölgyvendégek orrát, kisgyermekek arcát is - de olyan erővel, hogy a bőr kipirosodott a csípés, húzogatás helyén.

A híres hadvezér és császár fiatal korában, 1795-ben egy romantikus regényt is írt! A Clisson és Eugenie című mű mai is kapható francia könyvesboltokban.

A híres póz, amiről oly sok festmény és szobor árulkodik, nem csupán egy, a festő kedvéért felvett uralkodói testtartás volt. Napóleon valóban szerette a kezét a kabátja gombjai közé dugni. Ennek az oka az, hogy bár több feljegyzés szerint hibátlan körmű és már-már nőiesen szép formájú, de mégis meglepően kis méretű volt a keze, aránytalanul rövid ujjakkal - és ő ezt szégyellte megmutatni.

napoleon_05.jpg

S ha már a rövid ujjakról van szó - ugye tudjuk, hogy mit tartanak a rövid ujjú férfiakról?... a gonosz mendemonda a császár esetében igaz, ugyanis egészen elképesztő módon pontos tudomásunk van a császár péniszének méretéről, ami mindössze 3,8 cm volt. A boncolást végző orvos ugyanis 17 tanú jelenlétében lemetszette a császár legférfiasabb testrészét, és egy papnak adta, aki Korzikára vitte azt. Az idők során a pap családtagjai örökölték egymástól a testrészt, mígnem 1916-ban egy brit gyűjtő vásárolta meg azt. 1927-ben még ki is állították a péniszt New York-ban! 1977-ben aztán ismét kalapács alá került az egyedi kincs. Az aukción egy amerikai urológus, John Lattimer vásárolta meg azt. A Lattimer család tagjai azóta is féltve őrzik a császári péniszt, amit közel 40 éve New Jersey-ben tartanak, mindenki elől elzárva. Negyven év alatt összesen tíz ember láthatta a különlegességet. Napóleon párizsi sírja tehát a császár férfiasságától megszabadított holttestét tartalmazza csupán.

Napóleon két alkalommal is öngyilkos akart lenni. Az első próbálkozás a katasztrofális kudarccal végzőző oroszországi hadjárata után történt, amikor is a mindig, évek óta magánál tartott ciánt öntötte a szájába - azonban a méreg az évek során rengeteget veszített erejéből, ami aztán így nem ölte meg, csak megbetegítette a császárt. A második próbálkozás már Elba szigetén történt, amikor száműzetésében főbe akarta magát lőni, ám inasa, megérezve a hatalmától megfosztott császár szándékát, nem sokkal előtte kiürítette a puskaport a fegyverből, így az nem sült el.

Emésztési problémáinak és gyomorfájdalmának kezelésére Napóleon nagyon gyakran rágcsált édesgyökeret. A növénytől azonban besárgultak a fogai, ám annyira szerette az ízét és annyira hatékonyan csökkentette gyomorfájdalmait, hogy nem tudott leszokni róla. Még a halálos ágyán is édesgyökérrel édesített vizet kért inni.

A császár személyiségéhez tökéletesen illik az a feljegyzés, mely szerint egyszerűen nem tudta elviselni, ha veszít. Ezért minden esetben, amikor egy kártyajáték során vesztésre állt, szemérmetlenül csalt. Beosztott tisztjei természetesen nem mertek szólni ezért, de többen is feljegyezték a császárnak azt a szokását, hogy a soron következő kártyalap alá kukucskált, vagy elterelve az ellenfél figyelmét, egy vele szövetkező játékosnak mutatta meg a kezében lévő lapjait, vagy sokat mondóan rákacsintott.

napoleon_07_2.jpg

Szolgálói visszaemlékezése szerint a császár imádott a fürdőkádban olvasni. Néha órákat is ült a forró, rendszeresen forróbb vízzel feltöltött kádban. Néha akkora pára keletkezett a fürdőszobában, hogy ki kellett szellőztetni, mert a gőztől a császár már nem látta a kezében tartott újságot.

Saját korában szinte Istenként tekintettek rá hívei. A személye körüli kultuszt és rajongást mutatja, hogy olyan tényeket is feljegyeztek róla, hogy kedvenc étele a sült csirke volt hagymával és burgonyával, hogy az ételeit mindig teljes csendben, de meglepően gyorsan fogyasztotta el, hogy félt a macskáktól, vagy hogy nem szerette, ha egy terem ajtaja nyitva van - ezért a hozzá érkezők nagyon gyorsan osontak be hozzá, és maguk után villámgyorsan kellett, hogy becsukják az ajtót. Azt is tudjuk, hogy munkamániásként napi 3-4 óra alvással megelégedett, vagy hogy életének igazi és őszinte szerelme első felesége, Josephine volt.

Sok legenda kering Napóleon testmagasságával kapcsolatban. A császárral szemben ellenséges brit sajtó terjesztette el a hírt, hogy még a 160 cm-t sem éri el a magassága. A valóság az, hogy Napóleon semmivel sem volt alacsonyabb kortársainak átlagánál, de 168 centiméteres testmagasságával magasabb volt, mint néhány ma élő politikus! Napóleon magasabb volt pl. a 162 cm magas Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnöknél vagy Nicolas Sarkozy francia ex-államfőnél, aki 165 centis!

Miközben saját népe mind a mai napig hódítóként és császáraként tiszteli, a világ jó részén tömeggyilkosnak tartják, hiszen a világtörténelemben addig soha nem volt olyan véres időszak, mint a napóleoni háborúk korában. Mialatt Nagy-Britannia és Oroszország kivételével csapatai gyakorlatilag egész Európát meghódították, a csatákban százezrével estek el a katonák. Hadjáratai során emellett számtalan hadifogoly és közember kivégzésére adott parancsot, de az 1799-es szíriai hadjárat során saját sebesült katonáit is kivégeztette ópium-túladagolással, hogy azok ne jussanak hadifogságba.

Az 1804-ben általa kiadott Code Napoléon törvénykönyv egyes rendelkezései mind a mai napig érvényben vannak Franciaországban.

napoleon_03.jpg

Az Egyesült Államok Louisana tagállama eredetileg francia gyarmat volt. 1803 óta része az USA-nak, mert hadi kiadásai fedezésére Napóleon 15 millió dollárért eladta a mai Magyarországnál másfélszer nagyobb területet az USA kormányának.

Napóleonnak köszönhető, hogy a világ legnagyobb részén az autók az út jobb oldalán közlekednek. Napóleon ugyanis eltörölte azt a középkori szabályt, hogy csak a nemesek és a királyi udvarhoz tartozó emberek közlekedhetnek az út jobb oldalán. Napóleon kötelezővé téve a polgároknak és a parasztságnak az út eddig tiltott oldalán való haladást. A császár aztán amerre járt és hódított, ott is bevezette ezt a fajta közlekedést, majd a szokás lassacskán világszerte elterjedt. Ezek után ki lepődik meg azon, hogy Nagy-Britanniában, amit Napóleon serege minden igyekezete ellenére sosem tudott elfoglalni, mind a mai napig a bal oldalon közlekednek a járművek?...

Széles körben ismertek a tények, hogy először Elba szigetére, majd miután onnan megszökött egy utolsó, száz napos uralkodásra, véglegesen Szent Ilona szigetére száműzték az őt legyőző európai hatalmak. Azonban magam is meglepődtem, hogy milyen kegyetlen messzeségbe kellett mennie élete utolsó hat évére. Szent Ilona szigete a dél-francia partoktól ugyanis három havi hajóútra van! A térkép mutatja a legjobban, hogy mennyire biztosra mentek az angolok, hogy innen soha ne tudjon megszökni:

napoleon_11_1.jpg

Napóleon utolsó éveit nagy keserűségben, a távoli szigeten való sétával, emlékiratainak tollba mondásával töltötte. Életét megnehezítették egészségügyi gondjai, valamint a düh és a tehetetlenség. A fogva tartás úgy pszichésen, mint testileg teljesen felőrölte. 1821. május 5-én, 17 óra 49 perckor, 51 évesen halt meg, irtózatos kínok között.

Napóleon halálának okaként sok-sok éven át gyomorrákot hittek az emberek, ám sokan - köztük maga a császár is - azt gondolták, hogy megmérgezték. A legenda igazságtartamának kiderítése érdekében a császár halála után 143 évvel, 1964-ben egy London melletti laboratóriumban rádióaktív sugarakkal kezelték egy, a boncoláskor levágott tincsét, hogy abból meg tudják állapítani, hogy van-e benne méreganyag. A tudósok a normálisnál 32-szer több arzént találtak a hajszálakban! Egy hajszál hosszanti, milliméterekre kiterjedő vizsgálatakor azt találták, hogy a haj növekedésével a hajszálban található arzénmennyiség hol nőtt, hol csökkent! Ez csakis egyet jelenthet: amikor valaki hozzáfért Napóleon ételéhez vagy italához, akkor nagyobb mennyiség került a szervezetébe, de amikor nem, akkor a testben lévő méreg mennyisége lecsökkent. De hogy került a szervezetébe az arzén? Egyesek szerint a szobája falán lévő tapétából, a hajápoló szeréből, vagy egyes arzén-tartalmú gyógyszereiből. Ám ezek egyike sem tartalmazhatott olyan koncentrációjú arzént, mint amennyit a hajtincsben találtak. Napóleont tehát nagy valószínűséggel a borába csempészett méreggel lassan, szisztematikusan megmérgezték brit fogva tartói.

A halálos ágynál jelen lévők feljegyezték a császár utolsó szavait: "Franciaország... A fiam... Josephine... Hadseregparancsnok..."

A császár végrendeletében több más mellett azt is meghagyta, hogy halála után hajtincseket vágjanak le fejéről, melyeket osszanak szét hű emberei és családtagjai között. Később ezek a tincsek játszottak fontos szerepet a mérgezés tényének bizonyításakor.

A császárt halála után is elképzelhetetlen méretű tisztelet és kultusz övezte. Azt az ágyat, amin meghalt, a londoni Madame Tussauds panoptikuma vásárolta meg és egészen a 2000-es évekig Napóleon viasz-figurája azon az ágyon feküdt, amin maga a császár meghalt! A halálos ágyán fekvő, halott császárról több rajz és festmény is készült, íme az egyik, ami talán a leginkább valósághűen mutatja meg vonásait:

napoleon_08.jpg

Napóleon arcáról halála után két nappal halotti maszkot is vettek, melyről aztán több másolat is készült. A gipsz-öntvény-másolatokat olyan neves múzeumok szerezték meg és őrzik, mint a párizsi Hadtörténeti Múzeum és a Louvre, a kubai Museum in Santiago de Cuba vagy a londoni British Museum, de Auckland-ben és Boston-ban is őriznek egy-egy példányt a maszkból.

napoleon_10_1.jpg

Napóleon holttestét a világpolitikai helyzet változása miatt halála után csaknem húsz évvel, 1840-ben vitték haza. Magas rangú küldöttség érkezett Franciaországból Szent Ilona szigetére, ahol exhumálták a holttestet. A koporsó felnyitásakor azt tapasztalták, hogy a 19 éve halott uralkodó teste szinte teljes épségben megmaradt, csak az orra kezdett el enyhén bomlani, a széleinél. A fej párnán feküdt, a karok a combon pihentek. A bőr száradása miatt rövid szakállat, valamint az ujjak végén hosszú körmöket is láttak a jelenlévők. A császár zöld egyenruhája, fehér nadrágja, kalapja, csizmája is mind kifogástalan állapotban maradtak meg a több rétegű koporsóban. Jóllehet a koporsó csupán két percig volt nyitva, a jelenlévők visszaemlékezése alapján egy hitelesnek tekinthető festmény is készült az eseményről:

napoleon_13.jpg

A legbelső koporsót eztán öt másik koporsóba helyezték. Az összesen hat koporsó és a holttest 1.200 kg-ot nyomott! 43 katona emelte fel a 2.5 méter hosszúságú koporsót, és tették azt csónakra, majd hajóra. A hajót, ami az egykori császár holttestét szállította, egy egész flotta kísérte haza. Soha nem látott méretű temetési ceremónia zajlott Párizsban. A temetési menet áthaladt a Diadalív alatt, majd végig a Champs Élysées-n, mindenhol óriási gyászoló tömeg jelenlétében. A párizsiak az út mentén, illetve a háztetőkre mászva búcsúztak az egykori uralkodótól. A koporsót az Invalidusok dómjában helyezték el, ideiglenes sírban, hiszen a végleges, jelenleg is látogatható síremlék csak 21 év múlva lett kész. 1861 óta nyugszik tehát a szarkofágban a császár holtteste, egy csodálatosan díszített dóm alatt, egy felülről nyitott, kör alakú altemplomban, hogy mindenki, aki a császár sírjához lép, lefelé nézzen, azaz meghajoljon előtte.

napoleon_12.jpg

A császár kultusza Franciaországban napjaikban sem csökken. Turisták tömegei keresik fel a sírt minden nap, Franciaország utcáin és terein pedig számtalan szoborral emlékeznek a császárra. Legutóbb 2015. augusztusban történt, hogy Angliában árverésre bocsátottak egy, a boncolás után levágott hajfürtöt. Az 1500 angol font (kb. félmillió Ft) kikiáltási ár után a hajfürtöt végül 9.000 fontért, azaz több, mint 3 millió Forintért vette meg egy magánszemély.

napoleon_09.jpg

 

A képek forrása: Az Internetről szabadon letölthető tartalmak.

 

2 komment

Címkék: történelem halál öngyilkosság háború szerelem érdekesség gyilkosság rejtély Franciaország Nagy-Britannia Bonaparte Napóleon

2016.08.15.
18:44

Írta: DóraTibor

Halálnak halálával - 2. rész

Kivégzési módszerekről szóló, az egyes lehetőségeket bemutató posztom második részében folytatom az első részben (link itt) megkezdett felsorolást, továbbra is szigorú betűrendben.

Az első részben az akasztástól a kerékbe törésig jutottam el, 12 különböző, hol viszonylag humánus, hol sokkolóan embertelen módszert bemutatva. Mai cikkemben újabb 13 halálbüntetési forma következik.

13. KERESZTRE FESZÍTÉS

Keresztény embereknek nem újdonság ez a fajta kivégzési mód, hiszen Jézus Krisztus is a feszületen halt meg. De mi is pontosan ez a büntetés és mi a lényege?

A keresztre feszítést az ókori Rómában kezdték el alkalmazni, és ez számított az egyik legkegyetlenebb kivégzési módnak. A keresztre feszített embert csuklóinál és bokáinál fogva odakötözték egy jellemzően T alakú fához, a tenyerén vagy a csuklóján keresztül oda is szögezték egy 20-25 centiméteres szöggel, majd a keresztet felállították. Mivel a függő test teljes súlyát a kinyújtott karoknak kellett tartani, a rekeszizmoknak nagyon nagy munkát kellett végezni, hogy az illető levegőt kapjon. A keresztre feszítés szó arra utal, hogy az illetőt a saját testsúlya odafeszíti a kereszthez, és minden egyes levegővételkor el kell onnan távolodnia. Ez azonban egy idő után már lehetetlenné válik a fáradtság miatt, a halál pedig fulladás miatt következik be. Kegyetlen módszer ez, hiszen gyakran két-három nap is eltelt a keresztre feszített ember haláláig. Egyes esetekben kegyelemből tüzet raktak a kereszt lábánál, hogy a füstben hamarabb megfulladjon, vagy dárdát szúrtak a szívbe, hogy egyből meghaljon az erre a szörnyű sorsra ítélt ember.

15_1.jpg

14. KETTÉFŰRÉSZELÉS

Hátborzongató már a szó is - hát még a kivitelezése! Szintén a középkori Európa találmánya ez a rettenetes halálnem. Az elítéltet lábával felfelé fellógatják egy állványra, majd egy éles fűrésszel, mintha fatörzs lenne, elkezdik kettévágni. Nincs szó a kettéfűrészelésre ítélt emberek fájdalmára és szenvedésér! S hogy miért fejjel lefelé végzik a fűrészelést? Azért, hogy a fejben maradjon vér, azaz az illető a lehető legkésőbb veszítse el az eszméletét, azaz a lehető legtovább maradjon életben és szenvedjen. Embertelen.

16_2.jpg

15. LEFEJEZÉS

A lefejezésnek két altípusáról szeretnék írni. Az egyik a karddal / pallossal, a másik a bárddal / fejszével végrehajtott kivégzés.

15/A KARDDAL VAGY PALLOSSAL

Az elítélt letérdel, a szeme egyes esetekben be van kötve, kezei vagy össze vannak kötve a háta mögött, vagy imára vannak kulcsolva. A hóhér a térdelő és imádkozó elítélt mögött áll, és borotvaéles kardjával egy nagy erejű, oldalirányú suhintással metszi le a fejét. Szerencsés esetben a fej első csapásra leválik a testről, ám ügyetlen vagy kezdő hóhér, esetleg egy vastagabb nyak esetében a koponyaalapot vagy a vállat találja a csapás, amivel óriási fájdalmat és szenvedést okoz a halálraítéltnek.

18_2.jpg

15/B BÁRDDAL VAGY FEJSZÉVEL

Az elítélt ebben az esetben egy, kifejezetten kivégzésre készített fa tönk elé kell, hogy letérdeljen, melyre fejét úgy hajtja rá, hogy a nyaka a tönk felső részén nyugodjon. A csapás pontosságának elősegítése érdekében a tönkbe egy, az áll behelyezésére szolgáló mélyedés van faragva. Az oldalt álló hóhér a fejét a tönkre hajtó és a tönköt két kézzel átölelő (vagy hátrakötött kezű) elítéltre felülről sújt le. A bárd / fejsze pontossága elviekben nagyobb, mint a kardé, ám egy elhibázott ütéssel sokkal súlyosabb sérüléseket és irgalmatlanul nagy fájdalmat lehet okozni az áldozatnak. Ez utóbbi történt pl. 1685. július 15-én a londoni Tower Hill-en, ahol James Scott-ot, Monmouth hercegét öt, hét vagy nyolc csapással tudta csak a hóhér lefejezni - a különböző források nem egyeznek meg a csapások pontos számát illetően. A 36 éves férfi iszonyatos fájdalmak és szenvedés közepette lehelte ki lelkét.

17.jpg

16. LING CHI

Ahogy a nevéből is látszik, ez a kivégzési mód kínai eredetű, a szó magyar jelentése ezer vágás. A kínai császárok elrettentésképpen szokták erre a halálnemre ítélni az ellenük lázadókat és a felségsértőket. Az áldozatot kikötözték egy oszlophoz, és borotvaéles késekkel szisztematikusan vágni, metszeni kezdték. A hóhérok levágták az elítélt füleit, orrát, melleit, combjáról a húst, nemi szerveit, majd, már-már kegyelemdöfésként vagy elvágták a torkát, vagy szíven szúrták. Ezer éven át volt érvényben ez a módszer, csak 1905-ben törölték el véglegesen.

19_2.jpg

17. LOVAKKAL VALÓ SZÉTTÉPÉS

Európai módszer volt a középkorban, hogy a lemeztelenített áldozat kezeit és lábait négy lóhoz kötözték, majd egyszerre adtak a lovaknak parancsot az indulásra. A kifeszített ember ízületei azonnal kipattantak, majd a lovak ereje ki is szakította a helyükről a végtagokat. A sokkos állapotba került, négy helyről intenzíven vérző áldozatnak percei voltak a halál beálltáig.

20_3.jpg

18. MÁGLYAHALÁL

Eretnekek, boszorkányok büntetése volt ez a középkor legsötétebb éveiben. Az erre a borzalmas halálra ítélt nőt vagy férfit kikötözték egy vastag oszlophoz, mely alá előzőleg rengeteg száraz ágat, rőzsét és fát hordtak. A kivégzési mód mögötti elv az volt, hogy az eretnekeknek és a boszorkányoknak a holtteste teljesen semmisüljön meg, hogy a végítélet napján ne legyen meg a test vagy a csontváz a feltámadáshoz. A kor bigottan vallásos emberének ez talán még nagyobb büntetés volt, mint maga a halál.

A lángnyelvek között szenvedő és jajveszékelő szerencsétlenek egyébként jellemzően nem a tűz okozta borzalmas égési sérülések miatt haltak meg, hanem megfulladtak a nagy füstben. Füstöt, valamint forró levegőt, szinte lángokat nyeltek, a tüdő működése ettől omlott össze. Amennyiben az elítélt családja meg tudta vesztegetni a hóhért, akkor az a rőzsekupacba nyers ágakat is tett, melyek nagyobb füsttel égtek, így hamarabb fulladt meg az illető. A másik, a könyörületes halált elősegítő módszer az volt, hogy a kikötözött ember nyakába egy puskaporos zacskót tettek, mely a hő hatására felrobbant, azonnal kioltva a szerencsétlen áldozat életét. Sok szenvedéstől menekültek meg így a szerencsésebbek - már ha ebben a kategóriában lehet ilyen szót használni egyáltalán.

21_3.jpg

19. MEGFŐZÉS

Akármilyen hihetetlen és megdöbbentő, a középkori Európában és Ázsiában létezett ez a fajta halálbüntetés. Kegyetlen és iszonyatos fájdalommal járt, amikor az embert forró olajjal vagy vízzel teli kádba tették, ahol a szó szoros értelmében élve megfőzték. A halál az óriási hő hatására következett be. A holttestet aztán igen gyakran addig főzték, míg a csontokat ki tudták venni az üstből.

22_1.jpg

20. MEGKÖVEZÉS

A leginkább az iszlám világban elterjedt kivégzési módszer lényege, hogy egy csoport körbeállja az áldozatot, akit gyakran derékig beásnak a talajba, hogy ne tudjon elmenekülni, és mindannyian egyszerre köveket kezdenek szórni a testére, addig, amíg a beásott személy bele nem hal. A házasságtörők klasszikus büntetésekor fontos volt az az alapelv, hogy a teljes közösség együtt kövezi meg a bűnöst, azaz nem egyetlen személy hajtja végre az ítéletet.

23_3.jpg

21. PATKÁNYOKKAL VALÓ KIVÉGZÉS

Ez a legrettenetesebb halál, amit el tudok képzelni. Az elítéltet háton fekve kikötik egy padra, lekötözik, majd a hasára egy fém ketrecet - kalitkát helyeznek, benne patkányokkal. Ekkor a kalitka tetejére parazsat tesznek, mely egy idő után annyira átmelegíti a fém ketrecet, hogy a patkányok ösztönösen menekülni kezdenek - és mivel nem tudnak másfelé kijutni, berágják - befúrják magukat a kikötött ember belső szervei közé. Az ember a sokkhatásba, a vérveszteségbe vagy a fertőzésbe hal bele. A patkányos kivégzésbe még belegondolni is rettenetes - ép ésszel fel nem fogható, ki talál ki ilyen embertelenséget! Egyes horror-múzeumokban viaszbábukon mutatják be ezt a módszert, ez a kép is innen származik.

 24_2.jpg

22. SORTŰZ

A sortzűz egyes országokban napjainkban is alkalmazott kivégzési forma, főleg katonákkal és államférfiakkal szemben szokták alkalmazni. Miksa, mexikói császárt (cikkem róla itt), Nicolae Ceausescut (róla pedig itt) is így végezték ki, ahogy Antonescu román diktátort, Che Guevara kubai-argentin forradalmárt, a tizenháromból négy aradi vértanút és Batthyány Lajos miniszterelnököt, illetve számos náci háborús bűnöst is.

A halál ebben az esetben viszonylag hamar bekövetkezik, hiszen a halálra ítélteket vagy letérdeltetik, vagy hozzákötözik állva egy oszlophoz, majd egy 4-6 főből álló katonai egység a szívre célozva egyszerre ad le lövéseket. A szív a lövések becsapódása után szétroncsolódik és azonnal leáll. Amennyiben az orvos azt állapítja meg, hogy pontatlan célzás mégsem halt meg az elítélt, akkor egy, a halántékra célzott kegyelemlövéssel végeznek az illetővel.

25_1.jpg

23. SÚLLYAL VALÓ KIVÉGZÉS

A horror magasiskolája ez a módszer is. A kivégzés alapgondolata abból a tényből jön, hogy az ember belső szerveit védő csontváz törékeny. Egyes ókori és középkori, keleti kultúrákban feljegyeztek eseteket, amikor az elítélt fejét egy elefánttal tapostatták szét. Hatékony és gyors megoldás, meg kell hagyni, mindenképpen gyorsabb a másik verziónál, amikor egy fából készült lapot helyeznek a szerencsétlen emberre, és addig hordják rá a súlyos köveket, amíg a test egyszer csak össze nem roppan. Hátborzongató!

27.jpg

24. TARKÓLÖVÉS

Úgy tartják, hogy ez a módszer okozza az egyik leggyorsabb és legbiztosabb halált. Az elítélt térdel vagy áll. A hóhér a háta mögé lép, és a fej hátsó-alsó részén, a tarkón keresztül egészen közelről golyót röpít a fejébe. A golyó az áldozat homlokán lép ki a koponyából, de előtte olyan roncsolást végez az agyban, amitől azonnal beáll a halál. A sztálini Szovjetunióban olyannyira kedvelt volt ez a módszer, hogy egy kétes hírű világrekord is kötődik hozzá. Sztálin egyik legmegbízhatóbb embere, Vaszilij Blohin ugyanis 1926 és 1952 között saját kezűleg lőtt agyon becslések szerint 30-40 ezer embert, köztük a katyni vérengzésben egyes egyedül 28 nap alatt 7.000 lengyel katonatisztet, orvost, tanárt, jogászt, értelmiségit. Ezekkel a borzalmas tettekkel Blohin a Guiness rekordok könyvébe is bekerült, mint a világtörténelem során a legtöbb embert sajt kezűleg meggyilkoló ember. És mindegyikőjükkel tarkólövéssel végzett.

28.jpg

25. VADÁLLATOKKAL VALÓ SZÉTTÉPETÉS

Képzeljük el az ókori Rómát, s benne a gladiátorok viadalát egy nagy arénában! A történelemórákról mindenkinek ismerős díszletből vegyük ki a gladiátorokat, helyettük képzeljünk oda vadállatokat: tigrist, leopárdot vagy oroszlánt, valamint egy teljesen fegyvertelen elítéltet. A tömegnek szórakozás kellett, hát megkapták... Számtalan ókeresztény mártír lelte halálát vadállatok éles fogai és körmei között.

29.jpg

 

A lista végére érve néhány szubjektív gondolatot engedjenek meg nekem az olvasók. A poszt nem másról szólt, mint bemutatta azokat a módszereket, melyeket emberek találtak ki embertársaik életének kioltására a történelem során. Láttunk köztük egészen humánus, de elképesztően kegyetlen, kifejezetten a fájdalom és a szenvedés növelését célzó megoldásokat is - utóbbiak alkalmazását véleményem szerint semmilyen vallás, politika vagy katonai rendszer nem tudja igazolni. Nekünk, ma élő embereknek arra kell törekednünk, hogy ezek a borzalmak sehol, a Föld egyetlen pontján se történhessenek meg - ahol pedig sajnos napjainkban is folynak, ott abbamaradjanak.

 

A képek forrása: Az Internetről szabadon letölthető állományok

 

Szólj hozzá!

2016.08.13.
23:11

Írta: DóraTibor

Halálnak halálával - 1. rész

Kedves Olvasóim!

Mai bejegyzésem több elemében is tartalmaz olyan részleteket, mely érzékeny és szép lelkű olvasóimnál bizony ki fogja csapni a biztosítékot. Churchill szavait ellopva, nem ígérhetek mára mást, mint vért, verejtéket és könnyeket - no még egyéb borzalmakat. A mai poszt ugyanis a történelem során alkalmazott kivégzési módszerekről fog szólni, korántsem szemérmesen, hanem az egyes módszerek részleteit bizony egyértelműen és világosan kifejtve. Aki nem bírja az ilyesmiket, most még kiléphet...

A halálbüntetés a világ legtöbb országában ma már tilos, itt a legsúlyosabb bűnöket elkövető elítéltek is legfeljebb tényleges életfogytiglant kaphatnak. Emellett több országban napjainkban is életben van ez a büntetési forma, és élénk vita van létjogosultságáról. A posztban nem írok a ma leginkább alkalmazott méreginjekciós kivégzési módszerről, inkább a történelem során alkalmazott, borzasztónál borzasztóbb büntetési módokat mutatom be. 25 ilyet választottam ki, ebből a cikk első részében most 12-ről írok. Rangsorolni semmilyen szempont szerint sem szerettem volna a módszereket, ezért úgy döntöttem, hogy szigorú betűrendben, felsorolás-szerűen fogok írni pár mondatot a történelem során alkalmazott kivégzési módszerekről.

1. AKASZTÁS

Az akasztás lényege a test kötéllel való felkötése a nyaknál. Mivel a nyak létfontosságú szervei nem bírják el a test súlyát, az ember - módszertől függően - 1-20 percen belül meghal. Az akasztásnak három módszere van.

1/A: HOSSZÚ ESÉS

A leginkább humánus módszer ez. Itt az elítélt kezeit a háta mögött összekötik, nyakába kötelet tesznek, majd megnyílik alatta egy csapóajtó. Ekkor a test zuhanni kezd, ahogy pedig a kötél elfogy, a test súlyától eltörik a nyakcsigolya, a halál szinte azonnal beáll. A hóhér az elítélt testsúlya és testmagassága alapján előre kiszámolja, milyen hosszú kötélre van szükség ahhoz, hogy a nyakcsigolya eltörjön, de a fej ne szakadjon le. A II. világháború után a legtöbb náci háborús bűnöst így akasztották fel, de Szaddam Husszein iraki diktátoron is ezzel a módszerrel hajtották végre a halálos ítéletet. Ez a kép az Abraham Lincoln elleni merénylet szervezőinek kivégzésén készült 1865-ben.

 01_3.jpg

1/B: FELFÜGGESZTÉS

Az akasztás ezen formája nem a nyakcsigolya eltörésével, hanem a nyaki ütőér elzáródása miatti eszméletvesztéssel, majd fulladásos halállal jár. Az áldozat itt jellemzően egy sámlin áll, a nyakába ugyanúgy kötelet tesznek és szintén összekötik a kezeit a háta mögött. Ekkor kirúgják alóla a sámlit, az áldozat pedig egy kötélen lógva megfullad, a halál 10-20 perc alatt áll be. A fotó náci katonák által felakasztott szovjet partizánokat mutat 1941-1942 körül.

02_2.jpg

1/C: BITÓ

Talán az akasztás legfájdalmasabb módszere. Az elítéltet egy, a testmagasságánál alig magasabb oszlophoz állítják, nyakába hurkot tesznek. A hóhér egy létrán áll az áldozat mögött, két segédje pedig az áldozat lábait húzza erősen lefelé. A megfelelő pillanatban a hóhér egy erős mozdulattal elfordítja az áldozat fejét, amitől a csigolya eltörik, a gerincvelő elszakad, a halál kb. 20 percen belül áll be. Így végezték ki Nagy Imrét, Maléter Pált, de a képen látható módon Szálasi Ferencet is.

03_3.jpg

2. BAMBUSZNÁD

Ázsiai országokban a középkorban volt elterjedt ez a kegyetlen, iszonyatos fájdalommal járó kivégzési mód. Az áldozatot fiatal bambuszrügyek fölé rögzítik, amik nagyon hegyesek és meglepően gyorsan nőnek. A növény előbb átszúrja a bőrt, majd, kb. három nap után teljesen áthatol az emberi testen, lassan átszúrva a létfontosságú szerveket. Az áldozat ebbe, valamint a vérveszteségbe hal bele.

04_4.jpg

3. BETONCIPŐ

Az amerikai maffia kedvelt módszere egyszerre ölt és tüntette el a legfontosabb bizonyítékot, a holttestet is. Az elkábított áldozat lábát egy (vagy két) nagy vödörbe tették, kiöntötték betonnal, majd amikor az illető magához tért, egy mély tóba vagy a tengerbe dobták. A beton súlya azonnal a víz aljára húzta a szerencsétlent, aki megfulladt. A kép egy maffiafilmből származó illusztráció.

07_2.jpg

4. BŐRMETSZÉS

A középkor egyik elképzelhetetlenül rettenetes büntetése. Az áldozatot kikötözik, majd éles késekkel vágásokat ejtenek a bőrén, amit aztán szisztematikusan lefejtenek. A szerencsétlen, immár bőr nélküli ember a szervezet kihűlése, a vérveszteség vagy valamilyen fertőzés következtében néhány óra, legfeljebb 2-3 nap múlva veszti életét.

05_1.jpg

5. BRONZ BIKA

Az ókori Rómában és Görögországban a kivégzések gyakran tömeg előtt zajlottak. A cél az elítélt megölése mellett egyszerre volt a nép szórakoztatása, illetve az áldozat által elkövetett bűnöktől való elrettentése is. A bronz bika egy fémből készült, üreges, bika alakú szobor volt, amibe az illetőt bezárták, majd tüzet gyújtottak alatta. A hő percek alatt elviselhetetlen lett, a folyamat végén az emberi test a csontok kivételével teljesen eltűnt, szinte gőzzé vált a forróságban. A szerkezetbe a feltaláló egy kürtöt is beépített, melyen keresztül a szörnyű halálhörgés felerősödve és eltorzulva hallatszott ki.

06_2.jpg

6. ÉLVE ELTEMETÉS

A legkegyetlenebb kivégzési módszerek egyike. Az áldozatot vagy koporsóba zárják, vagy fejjel lefelé temetik el, élve. Mindkét esetben a halál fulladás miatt áll be, a koporsós verziónál még később, hiszen egy ideig van elegendő oxigén a zárt fadobozban...

08_1.jpg

7. ÉLVE FELLÓGATÁS

A középkor legsötétebb éveiben a legkegyetlenebb gyilkosokat összekötözve bezárták egy vasból készült keretbe, majd felhúzták egy fára és sorsára hagyták őket. A halál éhhalál vagy kiszáradás miatt állt be sok idő után. A holttestet otthagyták mindaddig, amíg a húst ragadozó madarak fel nem falták, vagy amíg teljesen le nem bomlott.

09_2.jpg

8. FELAKASZTVA-KIZSIGERELVE-FELNÉGYELVE

Angliában találták fel ezt a rettenetes kivégzési módszert a középkorban. A felségsértők, a király életére törők, lázadók kivégzésekor használták. Az áldozatot (néha többet egyszerre) ló után kötve odahúzták a kivégzés helyszínére, leggyakrabban a londoni Tower Hill-re. A halálra rémült embert első lépésként felakasztották, de mielőtt meghalt volna, levágták a kötélről. Vízzel fellocsolták az ájult felségsértőt, majd a hóhér sebészi pontossággal elkezdte kihúzni-kivágni a zsigereit, belső szerveit. A szerveket a még mindig élő áldozat szeme láttára égették el. Utolsó lépésként a hóhér úgy vágta ki a szívet, hogy az elítélt látta a saját szívét dobogni a hóhér kezében! Ezután következett a lefejezés, majd a testet négy részre vágták, hogy az ország négy részébe küldjék el okulásként mindenkinek, aki a király ellen merészelne lázadni. A Rettenthetetlen című filmben így végzik ki a William Wallace-t alakító Mel Gibsont a film végén. Ezen a középkori ábrázoláson a borzalmas folyamat minden egyes része megfigyelhető:

10_1.jpg

9. GARROT

Egészen az 1900-as évekig használták ezt a spanyol találmányt. Az elítélt kezeit összekötik, leültetik egy székre, majd nyakába egy kötelet vagy vasból készült vékony kört helyeznek. A hóhér egy csavaros szerkezet segítségével egyre szorosabbra és szorosabbra húzza a kötelet. A művelet végén az elítélt megfullad. A szerkezetnek volt olyan változata is, amikor az ülő ember nyakába a szorítás hatására hátulról egy éles tüske is behatolt, ami eltörte a nyakcsigolyát és elősegítette a halál mielőbbi beálltát.

11_1.jpg

10. GUILLOTINE

dr. Joseph-Ignace Guillotin francia orvos 1789 októberében a forradalmi Nemzetgyűlés előtt tett egy javaslatot, hogy emberiességi okokból a lefejezésre ítélt embereket egy olyan szerkezettel végezzék ki, ami pontos, gyors, és fájdalommentes halált garantál. A guillotine-t a közhiedelemmel szemben nem ő találta fel tehát, csupán ő javasolta alkalmazni! Egyébként a saját korában nem hívta senki még így a szerkezetet, akkortájt minden francia Özvegy-ként nevezte a halált hozó gépet, hiszen nagyon gyorsan csinált valakiből - az otthon maradt házastársból - özvegyet.

A szerkezet lényege, hogy az áldozatot hasra fektetik, előretolják a penge alá, rögzítik a fejét, majd a hóhér kioldja a több kilogramm súlyú bárdot, ami két-három méterről lezuhan és egyetlen vágással lemetszi a fejet. Elvileg! Ugyanis XVI. Lajos király kivégzéséről feljegyezték, hogy a király nyaka olyan vastag volt, hogy csak másodszorra sikerült levágni azt. A nyilvános kivégzések végén a levágott fejet az őrjöngő tömegnek szokás volt felmutatni.

12_3.jpg

11. KARÓBA HÚZÁS

A legenda szerint Vlad Tepes, ismertebb nevén Drakula gróf kedvenc módszere volt a karóba húzás, de más kultúrák is előszeretettel alkalmazták ezt az embertelen, ép ésszel felfoghatatlanul kegyetlen kivégzési módot. A hóhér a széttárt lábakkal hasra fektetett elítélt fenekébe egy kihegyezett karót helyezett fel, majd egyre feljebb és feljebb tolta azt, vigyázva arra, hogy semmilyen létfontosságú szerv ne sérüljön. A karó a leírhatatlanul fájdalmas művelet végén a vállon, a mellkason vagy a szájon át bújt elő a testből. A legvégén a karót felállították, a halálra ítélt pedig a vérveszteség és a sokkhatás következtében egy-két nap alatt szenvedte ki lelkét a karó végén.

13_3.jpg

12. KERÉKBE TÖRÉS

A középkori Európában a legsúlyosabb bűnöket elkövető bűnözőket büntette a törvény kerékbe töréssel. A hátán fekvő, közutálatnak örvendő tettest kikötözték egy kocsi kerekéhez, majd a hóhér egy nehéz rúddal szisztematikusan ütni kezdte addig, amíg minden csontját szilánkosra nem zúzta. Utoljára a koponyát verte szét, ekkor állt be a halál. A holttestet nagyon gyakran a keréken hagyták, hogy a madarak tépjék szét és falják fel azt.

14_3.jpg

 

Folytatása következik! A második részben szó lesz többek között a máglyahalálról, megkövezésről, tarkólövésről és a kettéfűrészelésről is.

 

A képek forrása: Az Internetről szabadon letölthető tartalmak.

Szólj hozzá!

Címkék: történelem halál kivégzés

2016.08.06.
18:02

Írta: DóraTibor

Stonehenge

Mindenki ismeri Stonehenge-et! A világ egyik leghíresebb, emberi kéz alkotta építménye látható nyelvkönyvek borítóin, füzeteken, filmekben, útikönyvekben, reklám- és dekorációs anyagokon. De valójában Stonehenge-et senki sem ismeri igazán, hiszen rengeteg rejtély és kevésbé ismert érdekesség van a kövekkel kapcsolatban. A teljesség igénye nélkül ezek közül szedtem néhányat csokorba.

01_2.jpg

Előrebocsátom, hogy egész könyvárnyi irodalma van Stonehenge-nek, melyet az elmúlt kb. száz évben írtak róla szakavatott kutatók: archeológusok, biológusok, csillagászok, történészek. Ebben a posztban meg sem kísérlem bemutatni azt az információ-rengeteget, ami fellelhető róla, én szokásomhoz híven ismét az érdekes, meghökkentő, talán kevésbé közismert tényekkel foglalkozom.

Stonehenge csak egy a sok-sok építmény közül, melyet eleink építettek több ezer évvel ezelőtt, hiszen Anglia más tájain, illetve Írországban vagy Franciaországban is vannak hozzá nagyon hasonló építmények. A leghíresebb ilyen építmény azonban kétségkívül ez, melynek nevének első említését egy 1297-es okiraton találták meg. A Stonehenge szó jelentése nyelvészek szerint "függő kő" vagy "megtámasztott kő".

Stonehenge építésének pontos módját, fő funkcióját vagy a kő-együttest felépítő emberi kultúra sajátosságait sajnos csak találgatni tudjuk, illetve következtetni tudunk rá bizonyos kutatási eredmények alapján, hiszen az ezt építő kultúra nyom nélkül eltűnt, semmiféle írásos emlék nem maradt fenn tőlük.

10.jpg

Stonehenge-et Krisztus előtt 3000 és 2000 között megszakításokkal folyamatosan építették, azaz ezer év alatt nyerte el végleges formáját. A legrégebbi részei tehát megközelítőleg 5000 évesek! Ez azt jelenti, hogy legrégebbi részei jóval az egyiptomi piramisok előtt épültek fel, a kerék és a fém feltalálása előtti korban!

Stonehenge két típusú kőből épült. A külső kör kövei kb. 9 méter magasak, a belső kör kövei kisebbek, csupán 2-3 méteresek. A külső kör hatalmas köveit 32 kilométerről vonszolták ide, azonban az igazán megdöbbentő adat a belső kör köveinek származási helye, ugyanis az a Wales-ben lévő Preseli hegység, ami innen 225 kilométerre van! Idehozni ezeket a több ezer kilós köveket több, mint 200 kilométerről akkor is lenyűgöző emberi teljesítmény, ha egy rövid szakasz ebből nem szárazföldi, hanem tengeri út volt, csónakokkal vagy hajókkal.

A köveket egy tökéletes kör alakú gödör veszi körül, melynek átmérője kb. száz méter. Ezt a gödröt - az akkor még nem ismert fémszerszámok híján - az építők éles kövekkel, állati csontokkal és agancsokkal, valamint a tíz ujjukkal és körmükkel vájták ki. A kör leginkább egy légifelvételen látható jól. A kövektől jobbra lévő szürke csík egy modern, aszfaltozott járda: a turisták ezen sétálva tudnak közeli képeket készíteni a kövekről.

04_3.jpg

A kövektől kb. három kilométerre északra található egy titokzatos árok is, melyet ma Cursus-nek hívnak. Ennek az árok-rendszernek a szélessége átlagosan 100 méter, hossza pedig 2,7 kilométer! Egészen elképesztő méretek ezek, főleg abból a szempontból, hogy a Cursus is állati agancsokkal kikaparva, illetve az építők tíz körmével készült! A mára fűvel benőtt, de a levegőből tökéletesen látható árok egykori funkcióját csak találgatják a szakemberek, valószínűleg valamiféle gyülekező vagy felvonulási terület lehetett.

03_2.jpg

A kutatók megpróbáltak rájönni, hogy  milyen módszerrel hozták ide a köveket. Arra jutottak, hogy állati zsírral bekent farönkökre fektetve húzták ide a köveket. Iszonyatos emberi munka volt ez, számítások szerint száz ember megfeszített testi erejére volt szükség a kövek mozgatásához. Ma a turisták egy, a látogatóközpontnál kiállított maketten is láthatják a szállítás módját.

20_2.jpg

Akármilyen hihetetlen, Stonehenge köveit több ezer évvel ezelőtt összecsapolták az építők. Az álló kövek tetejére áthidaló-szerűen felhelyezett, vízszintesen fekvő kövek aljába egy gödröt, az álló kövekbe pedig egy kiálló kúpot véstek bele, melyek, mint a mai Legó-kockák, egyben tartják a köveket. Egyes álló köveken, ahonnan mára leesett a vízszintes áthidaló, lehet is látni ezt a kitüremkedést. Hihetetlen, hogy abban a korban faragták ki, amikor még nem ismerték a fémet, azaz nem volt se véső, se kalapács...

12_2.jpg

A bevésett gödrökkel és kúpokkal elért tartás nem volt elegendő az oldalirányú stabilitáshoz, ezért a vízszintesen fekvő köveket oldalirányban is összecsapolták. A fent, áthidaló-szerűen fekvő kövek oldalába egy < illetve egy > alakú mélyedést vájtak, melyek szintén egymásba passzolnak!

Stonehenge a szó szoros értelmében a semmi közepén fekszik. A közelben, amíg a szem ellát, semmi nincsen: se egy település, se egy erdő, se egy templom, se egy hegy; csupán legelők és szántóföldek vannak mindenütt. A kövek elhelyezkedése tehát nem egy városhoz vagy templomhoz kötődik, hanem a csillagászathoz. Ez a hely a korabeli emberek szemében valamiért szent hely lehetett, a köveket ugyanis úgy tájolták, hogy a tavaszi és az őszi nap-éj egyenlőség napjain (jellemzően március 20., illetve szeptember 20. körül) a felkelő nap sugara pontosan a kör közepén lévő Oltárkő (Altar Stone) közepét világítja meg! Ezen, a NASA szakemberei által készített ábrán egészen egyértelműen látható ez a jelenség:

14_2.jpg

Vajon hogyan számolták ki ezt, hogyan építettek egy ekkora monstrumot úgy fel, hogy a napsugarak pontosan a kívánt követ érik el ezeken a napokon? Az emberiség egyik legnagyobb teljesítménye az, ami Stonehenge-nél látható. A magukat pogánynak és druidának nevező emberek egyébként napjainkban is ünneplik a nap-éj egyenlőséget. Ezen a napon a nevezetességet elfoglalják a hívek, akik itt köszöntik a Napot és a kör középre befutó sugarait:

13_2.jpg

Jóllehet Stonehenge egy kör alakú építmény, mégis van "eleje" és "hátulja". Régészek ugyanis feltártak egy három kilométer hosszú, U alakú utat, melyet kb. négyezer éve építettek, és amit Stonehenge Sugárútnak (Stonehenge Avenue) neveztek el. Ez az út a kört az Avon folyóval köti össze - innen indulhatott valamiféle ceremoniális menet a kövek irányába. Az Avenue nyomai szintén légifelvételen láthatóak a legjobban:

15.jpg

Egészen friss érdekesség, hogy 2009-ben az Avenue túlsó végén, az Avon partján régészek egy második Stonehenge-et is találtak, melyet Bluestonehenge-nek vagy Bluehenge-nek neveztek el. Ez a mára eltűnt, csak alapjaiban fellelhető kő-kör lehetett a testvére a ma is álló, ismert körnek.

Az egykor itt élt emberek az Avenue-n végigsétálva elsétáltak a ma is álló, kissé megdőlt Heel Stone (sarokkő) mellett, majd megérkeztek az építmény bejáratának számító első kövekhez, melyekből ma már csak egyetlen, ráadásul eldőlve fekvő kő látható. Ezt a követ Slaughter Stone-nak hívják, és természetesen ennek is van története. A Slaughter Stone angolul mészárkövet jelent, és azért nevezték el ezt a követ így, mert eső után néha vöröses színű tócsák maradnak a felszínén, melyet régen vérfoltoknak hittek az emberek. Ebből arra következtettek, hogy a Slaughter Stone-on valamiféle emberi vagy állati áldozatokat mutattak be ötezer évvel ezelőtt, azaz itt ontották vérét az erre a sorsra szánt embereknek, állatoknak. Ez azonban téves elméket, hiszen a vörös színt nem más adja, mint a kőből az esővíz által kioldott és rozsdásodó vasérc. Íme a Slaughter Stone (bal kép) és a Heel Stone (jobb kép):

19_1.jpg

A kövek tulajdonjoga is tartogat érdekességeket. A középkor éveiben Stonehenge mindig azé a földesúré volt, akié az alatta lévő terület volt. A kövek aztán az 1800-as években kezdtek híressé válni, és 1915-ben egy Cecil Chubb nevű gazdag úr megvásárolta a kövek körüli földet, azzal a kifejezett céllal, hogy a feleségének imponáljon velük! A hölgynek azonban nem tetszettek a kövek, ezért Chubb úr 1918. október 26-án az angol államnak adományozta az építményt, azzal a feltétellel, hogy a közeli Salisbury lakói ingyen látogathassák meg a köveket - ez így van napjainkban is. A nemes gesztusért Cecil Chubb-ot lovaggá ütötte az angol uralkodó. Azt gondolom, hogy egy képpel mindenképpen meg kell emlékeznünk Sir Cecil-ről és feleségéről, Mary-ről is.

21_2.jpg

Az építmény több ezer év alatt többször megsérült, javarészt földrengések hatására, ám a legnagyobb pusztítást nem a földrengés, hanem a földigiliszták okozták benne! Charles Darwin, az ismert természettudós állapította meg, hogy a kövek alatti talajt a járataikban közlekedő giliszták lakják. A giliszták fellazították, megpuhították a talajt, melynek hatására a roppant tömegű kövek egy része eldőlt - ezért nem teljes ma a kör.

Az 1950-es években egyébként azokat a köveket, melyek valaha fent voltak áthidalóként, de leestek, emelőkkel visszatették a helyükre, azóta látható Stonehenge viszonylagos épségében.

16_1.jpg

 

A képek forrása: saját képek, illetve az Internetről szabadon letölthető állományok

 

Szólj hozzá!

Címkék: rejtély Nagy-Britannia Stonehenge

2016.07.28.
22:05

Írta: DóraTibor

Rákosi Mátyás

Mai bejegyzésemben egy olyan emberről fogok írni, aki meggyőződésem szerint Magyarország történelmének egyik legnegatívabb, legkártékonyabb szereplője. Akármennyire is próbálok posztjaimban független és elfogulatlan maradni, ez esetben képtelen vagyok leplezni az illető iránt érzett ellenszenvemet, megvetésemet. Mostani cikkem Rákosi Mátyásról, az országot a második világháború után egy évtizedig vaskézzel irányító kommunista diktátorról szól.

01_1.jpg

Rákosi az akkor még Magyarországhoz tartozó, a mai Szerbia területén található Ada nevű településen született 1892. március 9-én, azaz I. Ferenc József alattvalójaként látta meg a napvilágot. Édesapja zsidó származású kereskedő volt, akit Rosenfeld Józsefnek hívtak. Rákosit tehát 11 éves koráig Rosenfeld Mátyásnak hívták, a család csak 1903-ban magyarosította a nevét Rákosira. Szüleinek összesen 13 gyermeke született, ő volt a negyedik gyermek a családban.

Gyerekkorában Mátyás két szempontból is kitűnt társai közül. Egyrészt előnytelen külsejével: nagyon alacsony és erősen elálló fülű gyerek volt, másrészt értelmi képességeivel. Rákosi ugyanis hihetetlenül okos ember volt! Elképesztő memóriával rendelkezett, évtizedekre visszamenőleg emlékezett minden névre, minden egyes beszélgetésre.

02_1.jpg

Szülei gyermekeik közül egyedül őt taníttatták: Sopronban, Szegeden és Budapesten is tanult. Szegeden Babits Mihály volt a magyartanára, de diákévei alatt személyesen megismerte Tömörkény Istvánt vagy Móra Ferencet is. Tanulmányai során eljutott Londonba, Hamburgba és Bécsbe is, és már egészen fiatal korában megmutatkozott a politika iránti lelkesedése, érdeklődése.

Az első világháborúban az olasz fronton harcolt, ahol 1915-ben hadifogságba esett és három éven át Szibériában volt hadifogoly. Hazatérve a tanácsköztársaságban töltötte be első politikai pozícióit: helyettes kereskedelmi népbiztos, majd a szociális termelés népbiztosa lett - ezek a posztok ma államtitkári illetve miniszteri posztnak felelnek meg. A tanácshatalom végén a véres és kegyetlen hírű Vörös Őrség parancsnokaként is szolgált.

A Horthy-korszakban a tanácsköztársaságban betöltött szerepe, illetve az illegális szociáldemokrata párt szervezése miatt többször állt bíróság előtt, összesen 15 évet töltött börtönben! 1940-ben engedték szabadon, hihetetlen körülmények közepette: A Szovjetunió felajánlotta, hogy visszaadja Magyarországnak az 1848-49-es szabadságharc során a cári orosz hadsereg által zsákmányolt honvédzászlókat - cserébe Rákosit és egy másik kommunista rabot, Vas Zoltánt kérték. A szovjetek tehát Rákosira cserélték ki történelmi ereklyéinket!

Rákosi édesanyja fiatalon halt meg, míg édesapját és két testvérét a nácik Auschwitzban, egyik húgát pedig Bergen-Belsenben gyilkolták meg.

Rákosi 1945-ben, immár Sztálin utasítására tért haza a Szovjetunióból és három év leforgása alatt csalással, törvénytelenségekkel megszerezte a hatalmat, majd az országot a saját képére formálta. Mindenben követte a szovjet utasításokat, a magyar érdekek helyett mindenben a szovjet érdekeket képviselte, villájában közvetlen telefonvonal volt kiépítve Moszkvával.

05.jpg

Kaukázusi külsejű, jakut származású feleségét, Feodora Fjodorovna Kornyilovát Sztálin utasítására vette el. A nőt idehaza mindenki Fenyának hívta, és bár mindvégig külön hálószobában aludtak, gyermeket is szerettek volna vállalni. Mivel azonban Rákosi ekkor már közel 60, Fenya pedig már közel 40 éves volt, nem születhetett gyermekük. A Rákosi-villa személyzetének visszaemlékezése szerint egyébként Rákosi teljesen aszexuális volt, a börtönben töltött évek alatt valószínűleg impotenssé is vált. Fenya ezzel szemben meg volt győződve arról, hogy az ellenséges nyugati országok által felbérelt magyar nőgyógyászok aknamunkája miatt nem esett teherbe.

12_1.jpg

Rákosi a hatalom csúcsára érve Magyarországon addig sosem látott egyszemélyi diktatúrát és személyi kultuszt vezetett be. Az alacsony, csupán 155 centis, elálló fülű, kopasz és kövér diktátor valami egészen elképesztő rendszert honosított meg Magyarországon. Egy korábbi posztomban írtam Sztálinról – ebben is mindenben őt utánozta. Néhány jellemző példával szeretném érzékeltetni ennek a történelmi korszaknak a jellegzetességeit:

A gazdaság minden pillérét államosította. A mezőgazdaságban erőszakos módszerekkel termelőszövetkezetekbe kényszerítette a parasztságot, a magántulajdont szinte teljesen megszüntette. Magyarországon, ami hagyományosan mezőgazdasági ország volt akkor is, ész nélküli iparfejlesztésbe kezdett: az országot a vas és acél országává kívánta tenni. Ezzel egyetlen probléma volt: Magyarországon sem a vasérc, sem a kohókhoz szükséges kőszén nem állt a kellő mennyiségben rendelkezésre, illetve ha mégis, akkor a gyárat politikai okokból nem a bányák közelébe építették. Gazdaságtalan, hibás döntések következtében szegényedett tovább a II. világháborúban már szinte teljesen tönkretett ország.

Rákosi szovjet modell alapján létrehozta a rettegett ÁVO-t (Államvédelmi Osztály), mely később ÁVH (Államvédelmi Hatóság) néven terrorizálta az embereket. Senki sem volt biztonságban: bárkit, bármikor letartóztathattak, ártatlan embereket börtönöztek be, kínoztak meg, végeztek ki. Megesett többször, hogy Rákosi a pártbéli ellenségeit meghívta saját villájába, majd egy finom vacsora és kellemes társalgás után egyszer csak felcsapódott az egyik ajtó, ahonnan ÁVO-sok léptek elő és letartóztatták a vendéget – természetesen a vendéglátó utasítására.

03_1.jpg

Az is előfordult, hogy az ÁVO azért tartóztatott le valakit, mert az nem tapsolt elég lelkesen egy Rákosit dicsőítő gyűlésen.

A falusi birtokok szakmához értő gazdáit, akiket ő kulákoknak nevezett, elüldözte, kisemmizte, bebörtönözte, kitelepítette, megsemmisítette, azaz teljesen szétverte az élelmiszer-termelő mezőgazdaságot. A falusi embereknek tilos volt saját sertésük levágása, börtönbüntetés járt ezért. Csak engedéllyel lehetett a falusiaknak a saját maguk által nevelt sertést leölni, a hús jó részét pedig be kellett szolgáltatni. Ez az időszak volt az úgynevezett padlássöprés korszaka is, amikor a falvakban lakóktól igen gyakran az adott évi teljes betakarított terményt nemes egyszerűséggel elkobozták, hiszen a gabona kellett a városban lakók élelmezésére.

Mivel Rákosi Sztálin feltétlen bizalmát élvezte, azt akarta, hogy idehaza mindenki rettegjen tőle, senki ne veszélyeztesse korlátlan hatalmát. Saját párttársát, a belügyminiszter Rajk Lászlót egy egészen elképesztő bírósági színjáték után végeztette ki, de többek között Kádár Jánost is bebörtönözte. Nagyon sokszor az ÁVO-sok Rákosi személyes utasítására vertek éjjel-nappal ártatlan embereket, akik gyakran bele is haltak a kínzásokba.

Az Egerhez közeli Recsk területén 1950 és 1953 között munkatábort létesített, ahol három év alatt 1580, teljesen ártatlan embert tartottak fogva, a náci koncentrációs táborokhoz hasonló körülmények között. A fogvatartottak közül minden tizedik ember meghalt.

A személyi kultusz jegyében Rákosit már-már istenségnek megfelelően kellett kezelni, dicsőíteni. Minden irodában, orvosi rendelőben, gyárépületen, sportpályán, munkahelyen ki kellett helyezni a portréját. Hatvanadik születésnapján, 1952 márciusában Magyarországon minden, de tényleg minden róla szólt. Az abban az évben alapított Fejér megyei Mátyásdomb települést róla nevezték el (a községet azóta is így hívják!), ahogy Várpalota ma Rákóczi-telepnek nevezett része is eredetileg Rákosi-telep volt. A magyar írókat kötelezték, hogy Rákosit dicsőítő műveket alkossanak. Festők, szobrászok készítettek őt ábrázoló műalkotásokat. A Miskolci Egyetemet ezekben az években Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemnek hívták. Az általános iskolás gyerekek az ő életéről tanultak, matematika órán a róla szóló számtanpéldákkal tanultak meg számolni. Minden nyilvános beszéde végén az őt felállva ünneplő közönség ütemes, percekig zúgó vastapssal és szűnni nem akaró Sztá-lin, Rá-ko-si!, illetve Él-jen Rá-ko-si! rigmussal ünnepelte a vezért. A mai OKTV versenyt 1952-ben Rákosi Mátyás Középiskolai Tanulóverseny néven indították el, ahogy létezett Rákosi Mátyás Ösztöndíj, Rákosi Érem, Rákosi Kupa is.

Íme néhány példa a Rákosiról szóló művekből, gyerekdalokból, irodalmi és képzőművészeti alkotásokból, neki és róla szóló megemlékezésekből:

„Gyertek, lányok, öltözzetek fehérbe,

Szórjunk rózsát Rákosi elvtárs elébe!

Hadd járjon ő a rózsában bokáig,

Éljen, éljen a Rákosi elvtárs sokáig!”

 

„Az első szó róla beszéljen,
csak őt dicsérje, a zömök férfit,

akit tizenhat évig titkoltak tőlünk börtönök,
s kilépve onnan ránk emelte két okos, mosolygó szemét
és kezét nyújtva, kivezette a fényre nemzetét.”

 

„Hűségünk és forró szeretetünk jeléül a legszebb ajándékként terven felül 8000 tonna szenet termelünk az első negyedévben Rákosi elvtárs 60. születésnapjára. Kívánunk a bányászok élén jó egészségben még számtalan születésnapot. Az Anna-völgyi Szénbányák Vállalat dolgozói”

 

„Van-e, létezik-e nagyobb szeretet, mint amellyel dolgozó népünk fordul Rákosi elvtárs felé? Ha létezik, úgy ez a szeretet, amely Rákosi elvtársat fűti népével szemben. Éljen, sokáig éljen szeretett Apánk, bölcs tanítómesterünk, Rákosi elvtárs!"

07_1.jpg

13_1.jpg

14_1.jpg

06_1.jpg

09_1.jpg

 

Mai ésszel felfoghatatlan, érthetetlen, egészen elképesztő dolgok történtek azokban az években. Rákosi egyik testvérét, Ferencet például miniszterhelyettessé, majd különböző gyárak vezérigazgatójává nevezte ki. Saját testérét (aki egyébként 2006-ban, 102 évesen halt meg!) még Kossuth-díjjal is kitüntette!

Kilenc, életben maradt testvére közül senkit sem Rákosinak hívtak, hiszen Rákosi elvtársból csak egy lehetett. Emiatt két testvére is Bíró családnéven élt.

A korabeli hozzáállást mutatja az a hivatalos álláspont, mely szerint Rákosi elvtárs haja azért hullott ki, mert mindig a magyar nép gondjaival foglalkozott!

18_1.jpg

A Balaton-felvidéken narancsültetvényt telepíttetett, emellett 50.000 holdon termeltek gyapotot, ahogy gumipitypangot, de rizst és földimogyorót is - nyilvánvaló módon totális kudarc volt mindegyik őrült mezőgazdasági próbálkozás.

Rákosi az élet minden területét szabályozni akarta, még a divatot is. A nőknek nem volt szabad nadrágot és zoknit hordaniuk, mert ezek szerinte férfias ruhadarabok!

Budapest belvárosában 50 méter mélyen saját magának atombiztos bunkert, a déli országhatárra pedig betonból készült védelmi vonalat építtetett. Ezt a védelmi vonalat több, mint 600 km hosszúságúra tervezték, ám végül sosem készült el teljesen - bár egyes omladozó szakaszai ma is megvannak.

A bölcs vezér eltörölte a hagyományos magyar címert és egy rettenetes, a heraldikai szabályoknak és történelmi hagyományoknak semmiben nem megfelelő címert erőltetett az országra, nyilvánvaló szovjet mintára. Ez volt az a címer, amit aztán 1956-ban a forradalmárok kitéptek a zászló közepéből.

16.jpg

Minden erejével harcolt a nemesek, valamint az egyházak, a vallás ellen. Papokat börtönöztek be és végeztek ki, augusztus 20-át Szent István ünnepe helyett elnevezte az Alkotmány ünnepének. Március 15-én többé nem beszéltek pl. a nemesi származású Széchenyiről, ekkor került be erősebben a köztudatba Táncsics és Petőfi neve.

Szeretett a Balatonnál, a balatonaligai pártüdülőben pihenni. Azonban, mivel borzasztóan féltette az életét, ide mindig más-más útvonalon és mindig más rendszámú autóval utazott, és amikor ő itt nyaralt, senki más nem tartózkodhatott a területen. Mivel rettegett az őt meggyilkolni szándékozó mesterlövészektől, napközben ki sem jött a nyaralóépületből. Irodáján, autóján, nyaralóján mindenütt golyóálló üveg volt. Paranoiája nem ismert határokat: csakis a saját szakácsa által készített ételt merte elfogyasztani, és ha vidékre ment, mindig vitték utána az ételt a saját evőeszközeivel együtt, hiszen a kanalat is meg lehet mérgezni!

21_1.jpg

Rákosi személye és stílusa személyes beszélgetések során egyébként megnyerő volt. Amellett, hogy oroszos kiejtéssel, gyakran nyelvtani hibákkal beszélte a magyar nyelvet és nyilvános beszédei kántálóak, izzadság-szagúak voltak, ő maga mindig nyájas volt, megnyerő, mosolygós és jóságos. Ez persze mind része volt a tudatosan kialakított imázsnak, mely őt „Népünk nagy vezérévé” és „Sztálin legjobb magyar tanítványává” tette.

Leghíresebb képe talán az, amin egy gabonatáblában áll, és jóságos tekintettel morzsolgat egy búzakalászt. A kép propaganda-értéke abban állt, hogy a fotós egy meghitt pillanatban fotózta le a diktátort, miközben ő boldogan, a bő termés miatti örömében csak a népre gondolva tekinti meg a termést. A kép története állítólag sokkal prózaibb ennél: a diktátorra egy vidéki útján rájött a szükség, a sofőrt utasította, hogy álljon meg egy gabonatáblánál - a híres kép pedig ezután készült el.

04_2.jpg

1953-ban meghalt Sztálin, ezzel Rákosi elveszítette legfőbb támogatóját. Mégis, további három évig  még hatalmon tudott maradni, csak 1956. júliusában váltották le minden tisztségéből. Ekkor a Szovjetunióba utazott, és ott érte az ’56-os forradalom híre is. A forradalom után a szovjetek Kádár Jánost tették meg Magyarország urának, ezzel Rákosi hatalma végérvényesen véget ért.

Az egykori rettegett diktátor még 15 évig élt, a szovjet vezetés egyik távoli helyről költöztette a másikra. Bár az idősödő és egyre több betegségtől szenvedő Rákosi állandóan hazatérést kérelmező levelekkel bombázta a szovjet és a magyar pártvezetést, Kádár ragaszkodott hozzá, hogy Rákosi örökre távol maradjon Magyarországtól. Utolsó kijelölt lakhelye Gorkijban, a ma Nyizsnyij Novgorod-ban volt, ami Budapesttől 2.550 kilométerre van! 1971. februárjában, 15 évnyi száműzetés után, 78 évesen szív- és vesebetegség következtében halt meg. 1956 júliusa után tehát soha többé nem tehette lábát magyar földre.

20_1.jpg

Halála után fél órával már értesítették Kádárt, aki úgy rendelkezett, hogy még a Szovjetunióban hamvasszák el, itthon csak egy eldugott, néhány soros újsághírben tájékoztassák a lakosságot az egykori diktátor haláláról, valamint arról is, hogy a temetés nem lehet nyilvános, azon csak a családtagok vehetnek részt.

Még abban a hónapban, 1971 februárjában hazahozták a Rákosi hamvait tartalmazó urnát egy menetrendszerű repülőgéppel, de mivel az urnát rejtő doboz túl nagy volt, az csak a repülőgép WC-je mellett fért el. Így tért hát haza a diktátor.

A temetésen nagyjából nyolcvanan voltak, akiknek a fele titkosrendőr volt. Az urnát a Farkasréti temető egy eldugott urna-falába helyezték el, azonban a szovjet szabvány szerint készült urna nem fért el a magyar urnáknak készített rekeszben, így ott, a temetés közben vésővel szakítottak egybe két, egymás feletti rekeszt. Rákosi Mátyás tehát a 60/1 urnafal 191 és 192. számú fülkéjében van eltemetve. A temetés után a rekesz fedőlapját rendszeresen megrongálták és meggyalázták, ezért kicserélték a fedlapot, hogy azon csak a monogram (R. M. 1892-1971) legyen látható. Néhány éve azonban ezt is eltüntették. A véres kezű, rettegett, nagy hatalmú diktátor tehát ma egy név nélküli, jelöletlen sírban nyugszik, és bár ő még utolsó éveiben is meg volt győződve, hogy őt Magyarországon szeretik és visszavárják, valójában nagyon-nagyon kevesen vannak, akik egy kicsit is jó szívvel emlékeznek rá és rémuralmára.

23_2.jpg

Felesége, Fenya részt vett a temetésen. Végig ezt kérdezgette a jelenlévőktől: Mondják, hát ezt érdemelte az én uram? A temetés végén hazautazott a Szovjetunióba és soha többé nem tért vissza Magyarországra. 1980-ban halt meg.

 

 

A képek forrása: Saját kép, illetve az Internetről szabadon letölthető állományok

2 komment

Címkék: történelem halál háború kivégzés Rákosi Sztálin I. Ferenc József

2016.07.18.
15:37

Írta: DóraTibor

A canterbury katedrális

Munkám részeként gyakran kísérek diákcsoportokat Angliába idegenvezetőként. Az elmúlt öt év alatt 55 utazást vezényeltem le, azaz módom nyílt néhány nevezetességet nagyon alaposan megismerni. A sok-sok felkeresett helyszín közül az egyik kedvencem a kb. 50 alkalommal felkeresett Canterbury katedrális lett. Kérek ezért minden Olvasómat, hogy ezúttal nézze el az egyértelmű pozitív elfogultságomat, hiszen bevallom, hogy én rajongok ezért az épületért. A templom méreteire és szépségére nincs is megfelelő szavam. Ha azt mondom, hogy ez a székesegyház csodálatos, fantasztikus, lélegzetelállító vagy hogy egyedülálló, még mindig nem fejeztem ki kellőképpen a csodálatomat iránta.

 01.jpg

Nézzünk először néhány statisztikai adatot. A katedrális teljes hossza 160 méter. Összehasonlításképpen, Magyarország legnagyobb temploma, az esztergomi bazilika 118 méter, egy szabványos futballpálya pedig 107 méter hosszúságú... Három tornya közül a legmagasabb, a Bell Harry Tower 72 méter magas - ismét csak a méretek érzékeltetése céljából: a veszprémi Toronyház 62, a soproni Tűztorony 58, a zsámbéki templom 51, a siófoki Víztorony 45 méter magas. Magyarán szólva, ez egy monumentális épület!

A templomot olyan sorrendben szeretném bemutatni, ahogy sétáim során mindig felfedezem és a diákoknak megmutatom azt. A könnyebb átláthatóság kedvéért sorszámozva mutatom be az egyes érdekességeket.

1. A templom főkapuja belülről meglehetősen dísztelen, kívül azonban csodálatos szobrok díszítik. A két legújabb szobor 2015-ben készült el, ezek II. Erzsébet királynőt és férjét, Fülöp herceget ábrázolják. A két új szobrot maga a királynő leplezte le, és érdemes megfigyelni, hogy az új szobroktól jobbra az 500 évvel ezelőtt élt, szintén Erzsébet nevű királynő szobra látható.

02.jpg

2. A kaputól jobbra is és balra is híres történelmi személyiségek: egyházi vezetők és királyok szobrai láthatóak. A több tucat szobor közül a figyelmes szemlélő felismerheti I. Károly, VII. Henrik, Thomas Becket vagy épp Hódító Vilmos szobrát.

03.jpg

3. Az épületbe belépve mindenkit lenyűgöz az 1300-as években épített, csodaszép, gótikus főhajó. Égbe törő, magas, karcsú oszlopai, fejünk felett látható keresztboltozata láttán valamennyi látogató önkéntelenül a boltozat irányába - a Mennyország felé - emeli tekintetét. Ezen a képen épp a főhajóról mesélek a diákoknak.

05.JPG

4. A főhajóban állva lehet a legjobban megfigyelni a főkapu felett található csodás ólomüveg-ablakokat. Az ablakok több száz évesek, közülük az egyik legrégebbi és a leghíresebb pedig az alsó sorban, középen található. Ez az ablak a bibliai Ádámot mezőgazdasági munka, ásás közben ábrázolja. Ez az ólomüveg-ablak 1176-ban készült, azaz 840 éves! Mennyi mindennek volt szemtanúja ennyi idő alatt!...

06.jpg

5. A főhajón végigsétálva megtaláljuk az egész katedrális szellemi - szakrális középpontját, a Compass Rose nevű domborművet. Ez az 'iránytű-rózsa' az anglikán egyház főtemplomát, annak is a központját jelöli.

07.jpg

6. Továbbhaladva, az egyik oldalhajóban egy jelképes sírt találunk. James Hales-nek emelte a családja, aki 1589-ben egy Portugália felé tartó hajón halt meg, majd a tengerbe temették. A síremlék felső részén az látható, amint a királyi kincstárnokot az ágyúkkal bőségesen ellátott hadihajóról a tengerbe temetik. Szintén érdekes, hogy mivel akkoriban még nem létezett Nagy-Britannia, így nem a ma ismert brit, hanem az angol zászló lobog a hajó árbocán.

04.jpg

7. A sétát érdemes a középkori, hangulatos kerengőn folytatni. A kerengő a középkorban az a hely volt, ahol a szerzetesek a mindennapi munka (imádkozás, misézés, kódexmásolás, tanítás, gyóntatás, gyógyítás) szüneteiben gregorián egyházi énekeket, dalokat kántálva sétáltak, pihentek, egyben imádkoztak. Az épületrész egy középen nyitott udvart ölel körbe négyzet alakban. A kerengő falában, valamint padozatában egyházi méltóságok temetkeztek.

12.jpg

8. A kerengőről nyílik a székesegyház egyik legszebb terme, a Chapter House, magyarul a káptalani ülésterem. Az ülésterem végében, főhelyen ült a főpap, a canterbury érsek, az oldalsó ülőfülkékben pedig a főpapok. Itt beszélték meg az egyház napi ügyeit - valami olyasmi szerepe lehetett ennek a teremnek a középkorban, mint manapság egy cégnél az igazgatósági tárgyalóteremnak, ahol a vezérigazgató az egyes osztályvezetőkkel, menedzserekkel tárgyal és egyeztet. Egyébként ebben a teremben írta alá 1986-ban Margaret Thatcher brit miniszterelnök és Francois Mitterand francia elnök a Csalagút megépítéséről szóló szerződést.

20.jpg

9. A kerengő mennyezetéről egy idős, szakállas figura szobra néz le ránk. Aki nem szándékosan keresi, annak fel sem tűnik a sok dísz között ez a kicsi szobor-fej. Nos, a szobor nem mást, mint Henry Yevele-t ábrázolja, aki megtervezte és építészként felügyelte a gótikus főhajó építését. Yevele mester 1400-ban halt meg. Nagyon sokat köszönhet neki a templom!

19.jpg

10. A Martyrdom (Mártíromság) nevű, kápolna-méretű teremben 1170. december 29-én világraszóló botrány történt. II. Henrik király utasítására (de minimum sugalmazására) négy lovag itt, ebben a helyiségben gyilkolta meg az ország azóta is legfontosabb szentjét, Thomas Becket canterbury érseket, az ország főpapját. A lovagok közül hárman a kardjukat felülről szúrták bele a térdelve imádkozó főpapba, míg a negyedik lovag egy oldalsó csapással szabályosan megskalpolta az egyházfőt. Azon a helyen, ahol a gyilkosság történt, ma egy piros THOMAS felirat emlékezik az eseményre és az áldozatra. A falon egy modern emlékmű is látható: négy darab, fából készült kardot látunk, melyek barna színűek, de a pengéjük vége piros... Ezen a helyen egyébként 1982-ben együtt imádkozott Thomas Becket-ért II. János Pál pápa és Robert Runcie akkori canterbury érsek.

09.jpg

09a.jpg

11. Szintén a Martyrdom-ban található egy XX. századi festett üvegablak, amin az 1936 és 1952 között trónon lévő VI. György király és felesége, Erzsébet királyné, valamint két gyermekük: Erzsébet és Margit hercegnők láthatóak. VI. György volt a "dadogós" király; Erzsébet királynéra úgy emlékszünk, hogy ő volt a 102 éves korában elhunyt Anyakirálynő; jobb oldalon fiatalabb lányuk, Margit hercegnő. A képen bal oldalon lévő kislány pedig nem más, mint a napjainkban már 90 éves uralkodó, II. Erzsébet királynő.

16a.jpg

12. Az előző ablak feletti ablakban pedig a mostani királynőt látjuk  fiatal királynő korában, férjével, Fülöp herceggel és négy gyermekük közül kettővel - a másik két gyermek az ablak készültekor még nem született meg. Érdemes megfigyelni a királynő lábánál ábrázolt szőke kisfiút: ő bizony a napjainkban közel 70 éves Károly walesi herceg, a trónörökös!

16b.jpg

13. A templom legrégebbi része, az altemplom vagy kripta a román korban épült. 1400 évesek ezek a falak, és a fenti, csodás, vékonynak ható, gótikus oszlopokhoz képest a román kor stílusjegyei: a vastag, zömök, tömör oszlopok egyértelműen megkülönböztethetőek. A templomépület felső részeinek roppant súlyát mind a mai napig ezek, a 600-as években épült oszlopok tartják!

14.jpg

14. Következő helyszínünk a gótikus főhajó és a Thomas Becket sírhelyének épített épületész közötti lépcső. Ha itt állunk, akkor a katedrális legmagasabb tornya, a Bell Harry torony alatt állunk, mely az 1510-ben készült el. Ez a torony tehát a katedrális legújabb, legfiatalabb része - csupán 500 éves! Ha a tornyot alulról felfelé nézve csodáljuk meg, fantasztikus panoráma tárul a szemünk elé. A torony díszítettségétől a látogatóknak elakad a szavuk.

08.jpg

Ami még a Bell Harry toronnyal kapcsolatban érdekesség, az az, hogy a középső, arany-kék színű kerek dísz nem más, mint egy csapóajtó. Amennyiben kinyitják az ajtót, láthatóvá válik az 1400-as években oda helyezett csiga avagy emelőgép, mellyel az építőanyagot húzták fel a toronyba. A méretek érzékeltetése érdekében hadd adjak csak egy információt: a csapóajtó közepén látható fehér kereszt hosszúsága 1,8 méter!

15. A Bell Harry torony alatti kapun átlépve az 1100-as években Thomas Becket sírjának méltó elhelyezése céljából épült Szentháromság-kápolnába jutunk. Ez az épületrész stílusában évszázadokkal előzte meg korát, a falakat elnézve szinte hihetetlen, hogy közel 900 éve építették ezt az óriási épületrészt!

13.jpg

16. Ennek az épületrésznek az egyik oldalhajójában temették el az 1443-ban elhunyt Henry Chicele érseket. Az ő sírja is csodálatos. A síremléken két szobor található: a felső a hatalma csúcsán lévő érseket ábrázolja, az alsó viszont csupasz, a halál által elragadott testét mutatja.

11.jpg

17. Az épület hátsó része felé haladva jutunk el Thomas Becket egykori díszes sírhelyéhez, melyet közel 900 éve zarándokok milliói keresnek fel. Amikor a zarándokok a hosszú út végén végre megérkeztek a sírhelyhez, fel kellett menniük a Pilgrims' Steps-en (Zarándokok lépcsője), hogy a sírhoz jussanak. Az utolsó lépéseket ezen a lépcsőn vallásos áhítatuk közepette igen gyakran térden állva tettek meg! A csoportokat igen gyakran megkérem, hogy követve az évszázados hagyományt, mi is térden állva jussunk fel a szent ember egykori sírjához:

18.jpg

18. Thomas Becket-et itt, a gyertya helyén temették el egy nagyon díszes, óriási értékű kincsekkel díszített síremlékben. 1220-tól 1538-ig nyugodott itt a meggyilkolt, majd szentté avatott érsek, amikor is VIII. Henrik az egyházalapítás hevében bíróság elé idézte, amiért elődjének. II. Henriknek oly gyakran nem engedelmeskedett. Mivel Becket 400 éve halott volt, nem tudott megjelenni a tárgyaláson, ahol így távollétében halálra ítélték. Sírját Henrik ezért szétromboltatta, a síron lévő kincseket elrabolta, a csontokat szétszóratta. Azóta nincs meg a szent ember sírja, ma csupán egy gyertya emlékeztet a középkori zarándokok egykori úti céljára.

21.jpg

19. A gyertyás képen is látszik, hogy a sírhely mellett kis kerek domborművek vannak a padlón. Elképesztő, de ezek a kerek díszek az 1100-as évek végéről származnak és a csillagjegyeket illusztrálják! Megvan itt mindegyikük, a kos, bak, halak, vízöntő, bika is!

22.jpg

20. Thomas Becket egykori sírjától balra esik IV. Henrik király síremléke. IV. Henrik az 1400-as években uralkodott és maga kérte, hogy ide, a nagy szent mellé temessék majd el. Henriknek egyébként megjósolták, hogy Jeruzsálemben fog meghalni - a király ezért nem is ment soha keresztesháborúba. Amikor aztán egy szép napon ellátogatott a londoni Westminster apátságba és rosszul lett, majd megérezte, hogy itt a halál, utolsó erejével megkérdezte, hogy hol van épp. Felség, a Jeruzsálem-teremben! - felelték neki, mire a király kilehelte lelkét. A jóslat tehát valóra vált!

Henrik koporsóját hajóval hozták Londonból Canterbury-be, ám útközben óriási vihar támadt. A legenda szerint a hajósok a viharban egyszerűen kidobták a folyóba Henrik holttestét, nehogy a nagy súly miatt elsüllyedjen a csónak. Eszerint a király díszes szarkofágja üres! 400 év találgatás után aztán 1832-ben tudósok felnyitották a síremléket, hogy végére járjanak a mendemondának. A fedlap leemelése után a tudósok átvágták a fa korporsót, majd a szemfedélként szolgáló ruhaanyagot, ami alatt a király nemes arcvonásaival szembesültek. A holttest tehát bent van a sírban! Ráadásul 400 évvel azelőtt olyan jól balzsamozták be, hogy szinte teljes épségében megmaradt. A tudósok megdöbbenve vették észre a zavarba ejtő hasonlóságot a sírban fekvő holttest és a síremléken lévő szobor között.

23.jpg

21. Becket sírjának másik oldalán található a Black Prince, a Fekete herceg sírja. Hivatalos neve Edward of Woodstock volt. Nem más ő, mint III. Edward király elsőszülött fia, trónörökös, walesi herceg. 1376-ban, még édesapja életében meghalt, így nem lett belőle király. Edward katonai hős volt, korának ideálja. A franciák elleni harcokban tüntette ki magát, mindig legelöl haladt a harcmezőn és kegyetlenül aprította az ellenséget. Neve onnan származik, hogy az általa megölt francia katonák vére ráfröccsent a páncéljára - a vér pedig a csata végére megszáradt és fekete lett...

24_1.jpg

22. Létezett egy HMS Canterbury nevű hadihajó, melyet 1914 és 1916 között építettek, a városról kapta a nevét és az I. világháborúban állítottak szolgálatba. A hadihajót közel 20 év szolgálat után 1934-ben kivonták a forgalomból és feldarabolták, de harangját a katedrálisnak ajándékozták. A harang azóta is a templomban található, meg is szólaltatják rendszeresen.

25.jpg

23. Van a templomnak egy nagyon fontos magyar vonatkozása is. A Horthy-korszakban a zsidóüldözés elől menekült el Magyarországról egy Bossányi Ervin nevű művész, aki Angliában telepedett le, és az 1950-es években őt érte a megtiszteltetés, hogy két kicsi és két nagyobb méretű ólomüveg-ablakot készítsen a templom egyik oldalkápolnájába. A modern üvegek el is készültek, közel 60 éve díszítik a katedrálist! Bossányinak több családtagját végül Auschwitzban meggyilkoltak, a bal oldali üvegablakon ennek állít emléket. A szakállas, vékony testalkatú férfit épp most ölték meg a nácik, angyal viszi őt fel a mennybe. A másik üvegablakon középen Isten látható, alatta pedig sok, különböző származású és bőrszínű kisgyermek. A második műalkotás azt hivatott kifejezni, hogy mindannyian Isten gyermekei, testvérek vagyunk, Isten mindnyájunkat egyformán szeret.

17a.jpg

24. A szerintem legérdekesebb részletet a végére hagytam. Egy teljesen elképzelhetetlen dolog is helyet kapott ugyanis a bal oldali üvegablakon. Olyan miniatűr, hogy csak akkor lehet látni, ha közel megyünk hozzá, de bizony ott van, az üveg közepe felé, bal oldalon, egy lakat kulcslyukában: egy horogkereszt! Ismert tény, hogy a horogkereszt már az ókorban vallási motívum volt, Hitler módosította az alakját és alakította a hírhedt alakúvá - keresztény templomban mindenképpen szokatlan a jelenléte. A művész azonban így, a horogkereszt ábrázolásával mutatta meg a bal oldalon a gonoszt. (A kép minőségéért elnézést kérek; a horogkereszt olyan pici, hogy csak digitális zoom-mal lehet lefotózni.)

17b.jpg

Bízom benne, hogy minden olvasóm talált érdekességet ebben a cikkben is. Aki még nem járt a székesegyházban, ha teheti, akkor keresse fel és csodálja meg ezeket a helyeket saját szemével is!

 

A képek forrása: Saját képek, illetve az Internetről szabadon letölthető tartalmak.

Szólj hozzá!

Címkék: történelem halál nemzetiszocializmus Adolf Hitler London Nagy-Britannia Canterbury