Mindenki ismeri Stonehenge-et! A világ egyik leghíresebb, emberi kéz alkotta építménye látható nyelvkönyvek borítóin, füzeteken, filmekben, útikönyvekben, reklám- és dekorációs anyagokon. De valójában Stonehenge-et senki sem ismeri igazán, hiszen rengeteg rejtély és kevésbé ismert érdekesség van a kövekkel kapcsolatban. A teljesség igénye nélkül ezek közül szedtem néhányat csokorba.
Előrebocsátom, hogy egész könyvárnyi irodalma van Stonehenge-nek, melyet az elmúlt kb. száz évben írtak róla szakavatott kutatók: archeológusok, biológusok, csillagászok, történészek. Ebben a posztban meg sem kísérlem bemutatni azt az információ-rengeteget, ami fellelhető róla, én szokásomhoz híven ismét az érdekes, meghökkentő, talán kevésbé közismert tényekkel foglalkozom.
Stonehenge csak egy a sok-sok építmény közül, melyet eleink építettek több ezer évvel ezelőtt, hiszen Anglia más tájain, illetve Írországban vagy Franciaországban is vannak hozzá nagyon hasonló építmények. A leghíresebb ilyen építmény azonban kétségkívül ez, melynek nevének első említését egy 1297-es okiraton találták meg. A Stonehenge szó jelentése nyelvészek szerint "függő kő" vagy "megtámasztott kő".
Stonehenge építésének pontos módját, fő funkcióját vagy a kő-együttest felépítő emberi kultúra sajátosságait sajnos csak találgatni tudjuk, illetve következtetni tudunk rá bizonyos kutatási eredmények alapján, hiszen az ezt építő kultúra nyom nélkül eltűnt, semmiféle írásos emlék nem maradt fenn tőlük.
Stonehenge-et Krisztus előtt 3000 és 2000 között megszakításokkal folyamatosan építették, azaz ezer év alatt nyerte el végleges formáját. A legrégebbi részei tehát megközelítőleg 5000 évesek! Ez azt jelenti, hogy legrégebbi részei jóval az egyiptomi piramisok előtt épültek fel, a kerék és a fém feltalálása előtti korban!
Stonehenge két típusú kőből épült. A külső kör kövei kb. 9 méter magasak, a belső kör kövei kisebbek, csupán 2-3 méteresek. A külső kör hatalmas köveit 32 kilométerről vonszolták ide, azonban az igazán megdöbbentő adat a belső kör köveinek származási helye, ugyanis az a Wales-ben lévő Preseli hegység, ami innen 225 kilométerre van! Idehozni ezeket a több ezer kilós köveket több, mint 200 kilométerről akkor is lenyűgöző emberi teljesítmény, ha egy rövid szakasz ebből nem szárazföldi, hanem tengeri út volt, csónakokkal vagy hajókkal.
A köveket egy tökéletes kör alakú gödör veszi körül, melynek átmérője kb. száz méter. Ezt a gödröt - az akkor még nem ismert fémszerszámok híján - az építők éles kövekkel, állati csontokkal és agancsokkal, valamint a tíz ujjukkal és körmükkel vájták ki. A kör leginkább egy légifelvételen látható jól. A kövektől jobbra lévő szürke csík egy modern, aszfaltozott járda: a turisták ezen sétálva tudnak közeli képeket készíteni a kövekről.
A kövektől kb. három kilométerre északra található egy titokzatos árok is, melyet ma Cursus-nek hívnak. Ennek az árok-rendszernek a szélessége átlagosan 100 méter, hossza pedig 2,7 kilométer! Egészen elképesztő méretek ezek, főleg abból a szempontból, hogy a Cursus is állati agancsokkal kikaparva, illetve az építők tíz körmével készült! A mára fűvel benőtt, de a levegőből tökéletesen látható árok egykori funkcióját csak találgatják a szakemberek, valószínűleg valamiféle gyülekező vagy felvonulási terület lehetett.
A kutatók megpróbáltak rájönni, hogy milyen módszerrel hozták ide a köveket. Arra jutottak, hogy állati zsírral bekent farönkökre fektetve húzták ide a köveket. Iszonyatos emberi munka volt ez, számítások szerint száz ember megfeszített testi erejére volt szükség a kövek mozgatásához. Ma a turisták egy, a látogatóközpontnál kiállított maketten is láthatják a szállítás módját.
Akármilyen hihetetlen, Stonehenge köveit több ezer évvel ezelőtt összecsapolták az építők. Az álló kövek tetejére áthidaló-szerűen felhelyezett, vízszintesen fekvő kövek aljába egy gödröt, az álló kövekbe pedig egy kiálló kúpot véstek bele, melyek, mint a mai Legó-kockák, egyben tartják a köveket. Egyes álló köveken, ahonnan mára leesett a vízszintes áthidaló, lehet is látni ezt a kitüremkedést. Hihetetlen, hogy abban a korban faragták ki, amikor még nem ismerték a fémet, azaz nem volt se véső, se kalapács...
A bevésett gödrökkel és kúpokkal elért tartás nem volt elegendő az oldalirányú stabilitáshoz, ezért a vízszintesen fekvő köveket oldalirányban is összecsapolták. A fent, áthidaló-szerűen fekvő kövek oldalába egy < illetve egy > alakú mélyedést vájtak, melyek szintén egymásba passzolnak!
Stonehenge a szó szoros értelmében a semmi közepén fekszik. A közelben, amíg a szem ellát, semmi nincsen: se egy település, se egy erdő, se egy templom, se egy hegy; csupán legelők és szántóföldek vannak mindenütt. A kövek elhelyezkedése tehát nem egy városhoz vagy templomhoz kötődik, hanem a csillagászathoz. Ez a hely a korabeli emberek szemében valamiért szent hely lehetett, a köveket ugyanis úgy tájolták, hogy a tavaszi és az őszi nap-éj egyenlőség napjain (jellemzően március 20., illetve szeptember 20. körül) a felkelő nap sugara pontosan a kör közepén lévő Oltárkő (Altar Stone) közepét világítja meg! Ezen, a NASA szakemberei által készített ábrán egészen egyértelműen látható ez a jelenség:
Vajon hogyan számolták ki ezt, hogyan építettek egy ekkora monstrumot úgy fel, hogy a napsugarak pontosan a kívánt követ érik el ezeken a napokon? Az emberiség egyik legnagyobb teljesítménye az, ami Stonehenge-nél látható. A magukat pogánynak és druidának nevező emberek egyébként napjainkban is ünneplik a nap-éj egyenlőséget. Ezen a napon a nevezetességet elfoglalják a hívek, akik itt köszöntik a Napot és a kör középre befutó sugarait:
Jóllehet Stonehenge egy kör alakú építmény, mégis van "eleje" és "hátulja". Régészek ugyanis feltártak egy három kilométer hosszú, U alakú utat, melyet kb. négyezer éve építettek, és amit Stonehenge Sugárútnak (Stonehenge Avenue) neveztek el. Ez az út a kört az Avon folyóval köti össze - innen indulhatott valamiféle ceremoniális menet a kövek irányába. Az Avenue nyomai szintén légifelvételen láthatóak a legjobban:
Egészen friss érdekesség, hogy 2009-ben az Avenue túlsó végén, az Avon partján régészek egy második Stonehenge-et is találtak, melyet Bluestonehenge-nek vagy Bluehenge-nek neveztek el. Ez a mára eltűnt, csak alapjaiban fellelhető kő-kör lehetett a testvére a ma is álló, ismert körnek.
Az egykor itt élt emberek az Avenue-n végigsétálva elsétáltak a ma is álló, kissé megdőlt Heel Stone (sarokkő) mellett, majd megérkeztek az építmény bejáratának számító első kövekhez, melyekből ma már csak egyetlen, ráadásul eldőlve fekvő kő látható. Ezt a követ Slaughter Stone-nak hívják, és természetesen ennek is van története. A Slaughter Stone angolul mészárkövet jelent, és azért nevezték el ezt a követ így, mert eső után néha vöröses színű tócsák maradnak a felszínén, melyet régen vérfoltoknak hittek az emberek. Ebből arra következtettek, hogy a Slaughter Stone-on valamiféle emberi vagy állati áldozatokat mutattak be ötezer évvel ezelőtt, azaz itt ontották vérét az erre a sorsra szánt embereknek, állatoknak. Ez azonban téves elméket, hiszen a vörös színt nem más adja, mint a kőből az esővíz által kioldott és rozsdásodó vasérc. Íme a Slaughter Stone (bal kép) és a Heel Stone (jobb kép):
A kövek tulajdonjoga is tartogat érdekességeket. A középkor éveiben Stonehenge mindig azé a földesúré volt, akié az alatta lévő terület volt. A kövek aztán az 1800-as években kezdtek híressé válni, és 1915-ben egy Cecil Chubb nevű gazdag úr megvásárolta a kövek körüli földet, azzal a kifejezett céllal, hogy a feleségének imponáljon velük! A hölgynek azonban nem tetszettek a kövek, ezért Chubb úr 1918. október 26-án az angol államnak adományozta az építményt, azzal a feltétellel, hogy a közeli Salisbury lakói ingyen látogathassák meg a köveket - ez így van napjainkban is. A nemes gesztusért Cecil Chubb-ot lovaggá ütötte az angol uralkodó. Azt gondolom, hogy egy képpel mindenképpen meg kell emlékeznünk Sir Cecil-ről és feleségéről, Mary-ről is.
Az építmény több ezer év alatt többször megsérült, javarészt földrengések hatására, ám a legnagyobb pusztítást nem a földrengés, hanem a földigiliszták okozták benne! Charles Darwin, az ismert természettudós állapította meg, hogy a kövek alatti talajt a járataikban közlekedő giliszták lakják. A giliszták fellazították, megpuhították a talajt, melynek hatására a roppant tömegű kövek egy része eldőlt - ezért nem teljes ma a kör.
Az 1950-es években egyébként azokat a köveket, melyek valaha fent voltak áthidalóként, de leestek, emelőkkel visszatették a helyükre, azóta látható Stonehenge viszonylagos épségében.
A képek forrása: saját képek, illetve az Internetről szabadon letölthető állományok